Oldal 86 [86]
Család, háztartás, rokonság a paraszti emlékezetben e 85
a család múltját az ősi időkbe, az alapító nemzetségek közé vezeti vissza: „En
má négyszáz éves Benedek vagyok" - szól a kétely nélküli megnyilatkozta¬
tás.
A nemzetség és az eredet számontartásának, valamint a felidézett családi
stratégiáknak volt-e valamilyen kapcsolata? A következő interjúkat Szabó
László az 1970-es évek közepén a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Csépán ké¬
szítette:
Na, ha most két családnak voltak olyan nősülő vagy férjhez menő családjai, akkor
már a nemzetséget nézték. Ehhez hozzámehetsz lányom vagy ezt elveheted fiam,
mert ez nagy nemzetségből való. Persze ilyen szegények, akik napszámmal meg
cselédséggel éltek, ott már nem nézték a nemzetséget. Persze kicsiben nézték azért,
mert azt mondták: az jobb állású, azt elveheted. De arra nem is mondták, hogy
nemzetség, csak a nagyobbakra. Az család volt, Balogh vagy Korponai csalad.””°
, Azt érezte minden ember, hogy milyen nemzetségből származik. Legalább az apját,
nagyapját. Tudta. Akkor sokat tudtak az emberek beszélni egymásnak a nemzetsé¬
giről, fajtájáról, gazdagságáról. A beszélgetések tárgya ezelőtt nagyon is az volt,
hogy ki, mi volt, kinek mennyi volt. Tudta majdnem kvadrátra egyik a másikét.
Aszerint adták férjhez a lányokat: a nemzetség és a vagyon számított. "290
Ezekben a szövegekben a nemzetség és a család fogalma különbözik, az előb¬
bit a származás, a törzsökösség és a kiterjedt rokonság határozza meg, de fel¬
tétele az önállóságot biztosító földbirtok is."" A rendi és az osztálykultúra ösz¬
szefonódik, a , nemzetség és a vagyon" együtt jelöli ki a család helyét a falusi
társadalomban és teremt endogámiát. A norma erejére utal, hogy a napszá¬
mosok és a cselédek (, persze kicsiben") szintén a rendies stratégiákat követték
8 Hannelore Orth-Peine az identitásképzésnek ezt a módját a , tradicionális" társadalmakra
véli jellemzőnek. Orth-Peine, H. 1990. 97.
59 A szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzi adattára, 2412-85, 2419-85, Szabó L. 1982.
254-255.
260 A szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzi adattára, 2412-85, 2419-85, Szabó L. 1982.
254-255.
261 A család történetének a megismertetése a fiatalabb generációkkal esetenként rituális módon
történt. Szabó László egyik jászdózsai , nagygazdasarj" adatközlője a redempcióig készí¬
tette el a családfáját, és a családi dokumentumokatis megmutatta az etnográfusnak. , :Hadd
nézegessék a gyerekek, nem adjuk el. Legalább tudják, milyen nemzetségből származnak.
S elmondta adatközlőm, hogy ezeknek az iratoknak a nézegetése, ismerkedésük a család
történetével kedvenc esti mulatságuk volt a tanyán." A szolnoki Damjanich János Múze¬
um néprajzi adattára, 4446-98, Szabó L. 1973. 235, Sabean, D. 2007. 304.