Oldal 78 [78]
Család, háztartás, rokonság a paraszti emlékezetben ® 77
Az nem kezdett vóna. Szemérmetes is vót, de a víre is inkább lanyhább vót, mint
az enyém, ez biztos. Neki most is mindegy vóna, van vagy nincsen. De mit törőd¬
tem én vele. Megtapogattam, a szoknyáját meg felhajtottam, egybül megleltem rajta
a vakrühöt, osztán elótottam. Nem tőtöttük mink avval az időt, hogy simogassuk,
vagy beszílgessünk vele. Simogattam addig, amíg kanolni nem lehetett. Az isten
rimánkodott mán neki, mikor a felesígem vót, hát nem rimánkodtam mán akkor.
Azír jött fírhe, mer mán neki is izentek alulról. Miután mán bírbe adta a farát,
akkor mán neki kötelessége vót. Mit törődtem én vele, hogy ű akarja vagy nem. Mer
tudja én elíg nagyvírű ember vótam. Mikor összekerültünk akkor iccakánkint
kétszer-háromszor is meghúztam az asszonynak a színáját. De később is megvót
legalább minden második nap vagy minden harmadik nap. Hát tudja attul is függ,
hogy hogy dógozik az ember, meg milyen kedve van az embernek. Mert például ha
bort ittam sokat, akkor mindig nagyon nagy kedvem vót. Hát mostanában osztán
jó ha egy héten rákerül a sor. Ha nem vónék ilyen nyavalya, menne az még most is
máskíppen. De mán a motor se bírja mindig."
„Ide figyeljen, mindenkinek van szeretője angyalom, aki egy kicsit is eleven. Kinek
a komaasszony, kinek a szomszéd, kinek más. Csak a gügyögéknek nincs. Aki eleven,
annak mindnek van, nőknek is, férfiaknak is, mer ez Isten rendelése. Kérdezze meg
a debreceni papot, az is azt fogja mondani: kan bassza a nőstényt. Ez az igazság! "2
Ezek a szövegek a tabusítás, a gátlások és az elfojtott érzelmek feloldásának
nyelvi következményeit mutatják, amiben egészen biztosan érdeme volt a fi¬
atal etnográfusnak, aki bizalmas légkört teremtett, és menyecskeszerepben
fogadtatta el magát a falusi közösségben." Az első megszólaló ahagyományos
nemi szerepeket a maga teljességében idézi fel, és természetesnek tartja fele¬
sége kiszolgáltatottságát. A kezdeményezés őt illeti meg, ezzel szemben há¬
zastärsät a szemérmesség, a passzivitás és az engedelmesség jellemzi (, neki
kötelessége vót"). A szexuális kapcsolatból - ahogyan feleleveníti — hiányzik
az érzelem, az intimitás és a normatív erkölcs: a családi reprodukció parancsa,
azt kizárólag a testi vágyak és az ösztönök motiválják. A narratíva egy pont¬
22 Vajda M. 1988. 93, Vajda M. 1999. 217.
28 A beavatás része a férfiak által használt gazdag nyelvi kód- és jelképrendszer elsajátítása,
ami mulatságos félreértésekhez vezethetett. Erre Vajda Mária a következő esetet osztja
meg az olvasóval: , Adatközlőim rejtett kajánsággal kérdezték tőlem: — Miért nem jött
a férje is, hadd kóstolta volna meg a bátai keszeget. Mire én gyanútlanul, az erotikus jel¬
képről megfeledkezve, azt válaszoltam: — Nem tudott jönni, majd viszek neki, mert nagyon
szereti. Ekkor fuldokló nevetés közepette annyit mondtak: — Még ilyen menyecskét se
láttak, aki maga viszi az urának a bátai keszeget, mert azt nagyon szereti. Hiszen az a bátai
menyecskék lába közötti testrészt jelenti." Vajda M. 1999. 220.