Oldal 71 [71]
70 e Eltűnt falusi világok
rossz ember, kedvembe is járt. Fiatalok voltunk, nem volt semmi bajunk. A gyere¬
keket szerettem. No, örültem. Mindig volt kenyér elég a háznál. ""
A narratívában a házasságkötés motivációja lényegében nem jelenik meg,
a hangsúly a szülők akaratának érvényesülésére, valamint a házasságot meg¬
előző egyezkedések szabályozott rendjére esik. (Előbb a leendő férj testvére
kínálja fel az anyagi és szimbolikus tőkejavakat, majd a vőlegény több ízben
tárgyal a lány apjával, és a kérő családjának rangját reprezentáló ajándékozás¬
ra is sor kerül.) Az elbeszélésben ezután váltás következik, és érdemes megfi¬
gyelnünk, az emlékező hogyan sűríti össze élettörténetét. Azonosságtudatát,
cselekedeteit és napi terveit a keresztény valláserkölcs: az állandó munka,
a létfenntartás ( mindig volt kenyér elég a háznál"), a gyermekek , tisztessé¬
ges" táplálása és az érzelmileg redukált, békés családélet (, megvoltunk az
urammal" , nem volt semmi bajunk"), azaz a társadalmi-biológiai reproduk¬
ció határozza meg. Ám ez a , könyörtelen" falusi élet magába foglalta a közös¬
ség tagjaiért felelős viselkedésformákat is (, szem előtt tartott" — szól a vőlegé¬
nyéről), és nem zárta ki a konfliktusokat, a szülői akarattal való szembeszegü¬
lés kísérletét sem (az elbeszélő először leendő urának, majd immár
határhelyzeti szituációban, az eljegyzés után, szüleinek próbál ellentmonda¬
ni).22
211 Morvay J. 1981. 124.
2? Ezen a ponton utalok arra, hogy a gyűjtő szocializációja és egyénisége minden bizonnyal
befolyásolta a falusiak, illetve a párválasztás néprajzi leírását. A fővárosból érkező fiatal
Morvay Judit az 1950-es évek közepén mély empátiával, , szánakozásunkat, megbecsülé¬
sünket és tiszteletünket" kifejezve kívánta ezt a , ma már hihetetlennek tűnő" világot,
a , letűnt idők sokat szenvedő, keveset örvendő" parasztasszonyait bemutatni — és az
ábrázolás ennek megfelelően komorra sikerült. Elődje, Manga János az 1940-es évek elején
ipolysági palóc településeken gyűjtötte a házassági szokásokat. Manga ezen a vidéken,
Pereszlényen született, 1929-től itteni falvakban tanított, és terepmunkája során idős gaz¬
dákkal beszélgetve, az ő, illetőleg saját (a falusi középosztály) álláspontját alakította nép¬
rajzi tudássá: a hatvan-nyolcvan éves asszonyok , természetesnek tartották, hogy ahhoz
a legényhez kell férjhez menniük, akit a szüleik kiválasztottak. .., mi sem természetesebb,
hogy az ilyen fiatalon megkötött házasságok esetén, a megfontoltabb és a gazdasági érde¬
keit szem előtt tartó szülőknek jutott elsődleges szerep."
A szülői szándék a fiúk házassági terveit is keresztezhette. Ennek emlékezete azonban
nem tragikus pátosszal (férfiakhoz ez nem illett volna), mint inkább anekdotaszerűen
maradt fenn. Az egész országban elterjedt vándormotívum volt, amit a Mátraalján Morvay
Juditnak is elmondtak: , Azelőtt nem udvaroltak, hanem házasítottak. Kint volt a legény
az ökrökkel a Mátrában. Mikor hazajött, akkor mondta az anyja: Megházasodtál fiam! — Kit
vettem el, édesanyám? Akkor megmondta a lyánynak a nevit. Jól van, elvette azt." Manga
J. 1942. 173-202, Morvay J. 1981. 116.