Page 63 [63]
62 e Eltűnt falusi világok
zálódása, a földnek a szülők halála előtti átadása, de az emlékező utal a nők
különjövedelmére, valamint örökrészére is, ami szintén a generációk és a nemek
közötti hierarchikus kapcsolatokat oldhatta.
A szubjektum előtérbe kerülése a narratív technikában is megfigyelhető.
Az adatközlő az előző generációktól eltávolítja magat (E/3. személyt használ),
majd az egot állítja aközéppontba (, én kisgazda vótam", , csináltam magam¬
nak házat"). Továbbá - az említett önállósodással összefüggésben — a gazda¬
nak (az egykori nagycsalád fejének) nem tulajdonít a személyiség tiszteletére
is kiterjedő patriarchális hatalmat (, nem vót több joga..., éppen csak irányí¬
tott, ő vezette a gazdaságot"), és ezt a szerepet sem születési kiváltságnak te¬
kinti, hanem az egyéni kvalitásokhoz köti.
Az önálló gazdálkodás tehát az egész életút meghatározó tapasztalata (és
minden bizonnyal öregkori identitásának is fontos tényezője), ami a , nagy¬
család" felbomlásának jelentést ad, és a családi események széttöredezett da¬
rabjait narratív történetté alakítja. Az individuum a családi múlt, illetve a ,,szét¬
válakozás" másfajta észlelésében és narratívájában is megragadható. Fél Edit
a matyó munkaközösség tagjaként 1951-ben egy ötvennégy éves mezőköves¬
di asszonnyal beszélgetett:
(A fiatal házasok gyakran összevesztek, és) ,a hazament anya vihette magával
gyermekét. Ha megunja, majd visszajön. Öt-hat hét múlva mentek utána, a férje.
1910 táján volt nagy divat, hogy különváltak a fiatalok, hazament a menyecske.
A férj azután elment érte visszahívni, rimánkodni kellett neki. A fiatalasszony nem
akart menni az anyósához, rábeszélte a férjet, hogy gyerünk külön béresházba.
Komiszok voltak az anyósok, öreg módot akartak a fiatalba, mert ahogy szokik, úgy
lesz mindig. Ha a menyecske nem kelt föl koran, ugy szitta, hogy déli harangszokor
még alszik. Nálunk hajnalba bevetettek."
Az elbeszélő, úgy tűnik, nem a saját élettörténetét eleveníti fel, emlékeire: a fi¬
atalok különválására, mint elterjedt szokásra hivatkozik, gondolatmenete végén
azonban váratlanul a családját említi. Nem tudjuk, miért , 1910 táját" jelöli meg
(lehetséges, hogy a datálással mondanivalóját akarja hitelesebbé tenni), ám
ekkor mindössze tizenkét éves, ezért valószínűleg az életút tapasztalatát fo¬
galmazza meg. A családot érzelmi kapcsolataiban idézi fel, amelynek átala¬
kulásához (a szétköltözéshez) a generációk közötti kulturális-értékrendbeli
különbségek, ahogy szemléletesen fogalmaz, az , öreg mód" elleni tiltakozás
vezet.
11 Gari Panna (sz. 1897. Mezőkövesd). Néprajzi Múzeum, EA 2371.