Oldal 61 [61]
OCR
60 e Eltűnt falusi világok nak bármilyen nyoma a parasztok emlékezetében? Morvay Judit 1958-ban a Nyitra megyei Szolcsányon (Solcany) egy nyolcvanéves szlovák parasztember szavait rögzítette: „Itt Odescalchi volt az uraság. A gazda képviselte a családot az uraság felé is. A vagyonát nem ihatta el, mert ezt az uraság nem engedte. Az ételeket is a gazda osztotta el... Ma már nincs meg az öregeknek ez a nagy tisztelete, mert a gazda már nem hatalom. Fiait, menyeit, családtagjait megverhette. Ha nagyon engedetlen volt valamelyik családtag, a gazda jelentette az uraságnak. Az uraság becitálta az engedetlen fiút, és 12 botot kapott a deresen. Aki nem akart beilleszkedni a családi közösségbe, azt az uraság így fizette ki... A gazda akkor űzhette el valamelyik családtagját, ha az uraság is megengedte. Az uraság minden nagyobb tettébe beleszólt a gazdának, még a házasságot is be kellett jelenteni. Ha a gazda és valamelyik családos fia között kibékíthetetlen ellentét volt, akkor ha a fiatalember szorgalmas, jó, kötelességtudó ember volt, kapott házhelyet az uradalomtól, és azon házat építve, új nagycsaládot alapíthatott. A nagycsaládok fát is kaptak az urasági erdőkből, mert az uraságnak érdeke volt, hogy a jobbágy meg legyen elégedve. Az uraságnak még abba is lehetett beleszólása, hogy ki legyen a gazda, de nem emlékeznek rá, hogy ezt a jogát érvényesítette volna. "57 Az 1870-es években született adatközlő a jobbágyvilágra legfeljebb a szájhagyomány révén , emlékezhetett" és időtudata nyilvánvalóan nem a történeti kronológiát követte." A szövegben az uraság a családélet erkölcsi rendjének ellenőrzőjeként és az atyai tekintély erősítőjeként (a részegeskedést éppúgy megbüntette, mint a fiúi engedetlenséget), ugyanakkor a családi konfliktusok megoldójaként jelenik meg. Házhellyel biztosította ugyanis az arra érdemes, szorgalmas és kötelességtudó fiatalok családalapítását, illetve önállósodását, ezenkívül a falusiaknak tűzifát adományozott. Nincs nyoma viszont a narratívában földesúr és jobbágy , antagonisztikus" ellentétének, és az uralom sem a földesúri joghatóságból eredő járadékoltatásban, hanem a napi cselekvésekben és interakciókban, az egymást feltételező, bár nem egyenrangú gazdai és földesúri hatalom kapcsolatában nyilvánul meg. A patriarchális földesúr tehát 157 Josef Ondrus (Szolcsány). Az interjú Márkus Mihály tolmácsolásával készült. Néprajzi Múzeum, EA 6954. 188 A település földesurai, aszövegben említett Odescalchiak között egy anekdotikus, a folklorizációra kitűnően alkalmas figurát találunk. A reformkorban Nyitra megyébe telepedő és Szolcsányban kastélyt építő Odescalchi Ágost fia, a történettudomány, valamint a heraldika és a genealógia iránt érdeklődő Arthur (1837-1925) a közeli Szkiczón lovagvárat rendezett be, vendégeit ágyúlövésekkel fogadta, a cselédséget pedig ősmagyar ruházatba öltöztette. Szinnyei J. 1903.
