Oldal 52 [52]
OCR
Etnográfia —a nemzeti (népi) emlékezettudománya " 51 tok forrásaként felhasznált életrajzok vagy önéletrajzok. Az 1940-es évek vegen kampänyszerüve valö gyüjtöpalyazatok ezekre is kiterjedtek, melyeket helyi ertelmisegiek, tanärok, tanitök, muzeolögusok „segitettek.” Ennek illusztrálására Nagy Gyula módszerét, ahogy ő nevezi: praktikáit idézem fel. A néptanítóból lett etnográfus az orosházi és a vásárhelyi tanyavilágról készített kéziratait az adatközlőkkel , lektoráltatta", és a , lektorok" kiegészítéseit és megjegyzéseit a szövegbe építette. Ez teremtett alapot a további együttműködésre: , Beszéltem nekik arról, hogy az életrajzokkal felteszik az életművükre a koronát", aminek a megalkotásában hathatósan közreműködött. , Ahol úgy láttam, hogy segíteni kell, ott az életük egy szakaszának vázlatát közösen készítettük el", majd a keveset író és olvasó parasztemberek írásra , nevelése" következett, annak gyakorlásával, hogy életük eseményeit , érdekesen és részletesen" környékük szokásait és néprajzát beleszőve meséljék el. A procedúrának ezzel nem volt vége. A8-10 önéletíró az elkészült életrajzokat az orosházi múzeumban rendezett felolvasó délutánokon ismertette (az elsőt 1976-ban tartották), és néprajzi esteken, immár népes közönség előtt, citera- és hegedűjátékkal színesített műsorok részeként is bemutatták. Majd az Orosházi Önéletíró Parasztok Csoportja, a sajtó érdeklődését felkeltve, az ország különböző településein lépett fel, és produkciójukkal több ízben a televízióban is szerepeltek." Az adatközlők Nagy Gyulával közösen, a köztük kialakuló patriarchális légkörben alkották meg önéletrajzukat. Az etnográfus ezt szakmai feladatának tekinti, aminek révén a pusztuló paraszti világ és népi tudás menthető meg. Az önéletírás hosszú folyamatát az egykori néptanító ugyanakkor , munkatársai" nevelésére, gondolataik szabatos kifejezésére, valamint íráskészségük fejlesztésére használta fel, míg a fellépéseik — a századfordulóhoz hasonlóan, amikor a népviseletbe öltözött parasztok látványos műsorban, közönség előtt szerepeltek — ezúttal is politikai és ideológiai kontextusba kerültek: az önéletírók a maguk alkotta múltjukkal a társadalmi világuk felszámolását elfedő állami folklorizmus eszközévé váltak. 167 Például Vankóné Dudás J. 1976, Niedermüller P. 1988. 377. 16 Nagy Gy. 1977. 5-7.
