OCR
46 e Eltűnt falusi világok zések természetét mutatta be a történészek számára. Úgy látja, hogy az oralitás (az írásbeliség hiánya), a falusi élet nyitottsága, vagyis a magánszféra — a városi népességgel összehasonlítva - kisebb szerepe, valamint az élénk kommunikációs hálózatok az emlékezet fenntartását segítik (a , beszélgetések állandó folyama éleszti, hordozza az emlékezetet"). A legidősebb adatközlők közvetlen tapasztalataik alapján az 1880-as évekig tudják a helyi múltat felidézni, az ennél régebbi időkből az előző nemzedékek elbeszélései (a , hagyomány átadása") révén legtartósabban az , eseményszerű vagy képszerű emlékezések maradnak fenn, melyek történet, anekdota jellegű felépítésükkel közelítenek a prózai műfajok kötöttebb formáihoz." Legyen szó azonban a múlt felidézésének bármely módjáról, a parasztemberek a visszaemlékezésekben és a beszélgetések alkalmával azokat a képeket vagy modelleket mondják el, melyeket , valamely eseményről, a falu életének, társadalmi szerkezetének egyik vagy másik részletéről kiformáltak. Ezek eltérhetnek a tényektől. Az eltérés nem kizárólag az egyéni nézetek különbségéből ered, hanem egy-egy reteg vilägfelfogäsät, ertekrendszeret tükrözi.”' A kutatás hosszú évei alatt, miközben a gyűjtők és a falusiak hetekig, hönapokig éltek együtt, az életmódok kölcsönös és önreflexív megélése, a kommunikációban kifejeződő gondolkodásmódok és ennek kulturális hagyományként tudatosulása az ön- és csoportazonosságokat tartotta fenn, továbbá a személyes és a közösségi autonómia megőrzésének az eszköze lehetett. („Adatközlöink örömmel, öntudatosan vallották magukat parasztnak. A változás fenyegető lehetősége csak tudatosabbá tette ragaszkodásukat a »korrekt parasztokx életmódjához.") Ám ezúttal is kölcsönösségről lehet szó. Fél Edit korábban idézett gondolatára utalok, miszerint a falusi világ erőszakos átalakítását közösen, egymással szolidaritást vállalva élték át, közben maga is tapasztalta a , hagyományos" presztízsstruktúra erejét (a templomban legelöl, a lelkész felesége mellett kapott helyet), végül , beavatottá" vált, és családtagként vett részt házigazdája temetésén. S ez egyszerre biztosította a független kutatói létforma megőrzését, és a vizsgált világ személyes átélését." Ezek alapján úgy vélem, hogy az Átányról rajzolt társadalomképet az 1950es évek mindennapi falusi világának kortárs tapasztalatai, az etnológiai megismerés sajátosságai, a kutatás tudománypolitikai kontextusai és az ettől nem független kutatói ethosz, más szóval a parasztok és a kutatók együttesen alkották meg. A terepmunka minden eleme: az eltűnő életformák és társadalmi kapcsolatok , emlékeiként" felfogott tárgyak és a használatukra vonatkozó is146 Fél E. 1962. 558-578. 147 Fe] E.-Hofer T. 2010. 387. 48 Fél Edit gyűjtőmódszeréről részletesebben Hofer T. 1993. 27-37.