Seite 44 [44]
Etnográfia —a nemzeti (népi) emlékezettudománya ® 43
Az etnográfusok számára, miként említettem, a történeti (írott) források
kutatása szakmai követelménnyé vált, amelyek az emlékezet , helyességét"
ellenőrizték, vagy ,pontatlanságait" korrigálták. , A községben a falurendezés
előtt 308 gazda lakott a szájhagyomány szerint, az úrbéri tabella 283 családfőt
említ, tehát az emlékezet megközelítőleg pontosan rögzítette az udvarok szá¬
mát..."; , forrásokkal is bizonyítható az a visszaemlékezés, amely szerint a
XVIII. század közepén Katalinpusztára érkezett első telepesek a hegyoldalba
vájt lakásokban éltek..." — szólnak a jól ismert érvelések.
Nem csupán a történeti tényként kezelt és forráskritika nélkül felhasznált
levéltári adatok, hanem a kellő tapasztalattal és tudással, valamint egzakt fo¬
galomkészlettel rendelkező néprajzkutató is gyakran pontosította, egészítette
ki vagy értelmezte , helyesen" a visszaemlékezéseket (nézőpontja tehát elkü¬
lönült az adatközlőétől), ami az etnográfiai írás hazai gyakorlatát is szemlél¬
teti. , Bár a gyűjtő ezekből egy darabot sem talált a községben, a kikérdezett
parasztok elbeszélése nyomán mégis feltehetjük, hogy a használt faeke kerü¬
lőeke volt, és minden valószínűség szerint a sa háromrészű ekecx típusába so0¬
rolható" — fogalmaz egy palóc falu földművelő technikáját bemutató tanul¬
mány. Szolnok megye csaknem félszáz településéről információkkal rendel¬
kező etnográfus ugyancsak magabiztosan rögzítette az 1950-es évek elején,
hogy az , alávetés a mainál és a ma bevallottnál sokkal általánosabban elfoga¬
dott módszer volt". . ., és gyakoriságának tagadása a múltra vonatkozóan sok¬
szor csak a későbbi állapotok téves visszavetítése.""" Más esetben a néprajzos
kritika nélkül alakítja függő beszéddé az emlékeket: , Az elkallódott iratanyag
helyett megelégszünk az adatközlők visszaemlékezéseivel. Király Sándor volt
kisgazda elbeszélése szerint a tagosítást már 1912-ben kezdték a nagyobb gaz¬
dák szorgalmazni, de a közbejött háború miatt tíz évet késett." Végül arra is
találunk példát, hogy a gyűjtő értékelése, valamint az adatközlő gondosan
szerkesztett szavai összeépülnek, és együtt alkotják a szöveget:
A szegényebb rokont a módosabb kevésbé tartja számon, mint fordítva. »Nem
tartották velünk a kapcsolatot, de amikor nagyapám meghalt, csak eljöttek a teme¬
tísire.x Ha valaki a rokonságból elszegényedett (valamilyen elemi csapás érte),
85 Knézy J. 1974. 50, Zdlyomi J. 1997. 423.
86 Egy vetési eljárásról van szó, amikor a gabonát a felszántatlan tarlóra szórták el, és csak
ezután szántották be.
57 Ez a gyűjtői attitűd a tudományosan összeállított, akár a paraszti élet intim részleteit fir¬
tató kérdőívekre is jellemző volt. Például ,, Emlékeznek-e olyan szokásra, amivel a fiatalasz¬
szony termékenységét vélték előidézni (a lakodalomban utaltak erre rigmusban, gaboná¬
val megszórták, leöntötték valamivel, új otthonának küszöbére egy gyermek feküdt stb.) ?"
Hoffmann T. 1956. 546, Pócs É. 1974. 42, Kapros M.-Ujváry Z. 1984. 4.