Oldal 41 [41]
40 e Eltűnt falusi világok
például Barabás Jenő fogalmazza meg, hogy az élő hagyomány, a népi emlé¬
kezet és a kulturális jelenségek megfigyelése adja a tudományszak speciális
anyagát (az , archivális forrásokra támaszkodó vizsgálat az etnográfiából ki¬
vezető utat jelenti, és káros, mert elveti a sajátos néprajzi módszereket"), és
a ,recens" kultúra orientálhat a múlt emlékeinek megismerésében. Mások
pedig az eltérő időhorizontú és szemléletű megközelítések összeegyeztetésé¬
re tettek kísérletet. Vargyas Lajos ugyancsak 1961-ben, korábbi véleményét
skorrigálva" négyféle: a jelent leíró, a , történeti fejlődés" nagyobb szakaszait
összehasonlító, a recens anyagot a , közelmúlt" történeti forrásaival kiegészí¬
tő, valamint a , sui generis" történeti módszerű kutatásokat különbözteti meg.
Gunda Béla egy évtizeddel később a népi kultúra terepmunkára épülő funk¬
cionalista, valamint az elmélyült filológiai jártasságot igénylő történeti kuta¬
tása mellett foglalt állást. Ezen elvi állásfoglalások ellenére azonban, az 1940¬
es évek végétől szocializálódó etnográfusnemzedékek számára a történeti
néprajz vált követendő paradigmává, mely szerint a vizsgált jelenségek (az
étkezéstől az öltözködésen át a lakóházakig) nem a jelenből visszatekintve,
hanem történeti korszakokra tagolva, kronologikus rendben, azaz a , történe¬
lem menetét követve" a , történeti fejlődés fonalán" ismerhetők meg.? Ugyan¬
akkor figyelmen kívül hagyta a parasztság 1945 utáni felbomlását (és ennek
különféle interpretációit), vagy a népi kultúrát sem ideológiai konstrukciónak,
hanem a tudománytörténeti örökséggel kapcsolatot teremtve, továbbra is re¬
cens jelenségnek tekintette.
Mielőtt azt illusztrálnánk, hogy az etnográfusok miként kombinálták az
írott és orális , forrásokat" érdemes egy pillantást vetnünk a falvakban zajló
munkára. Az 1940-es évek végétől a tervutasítások a néprajztudományt is el¬
érték, vagyis az ,erősütemű" és tervszerű adatgyűjtés vált követelménnyé,
amit munkacsoportok végeztek. Tiszaigar téeszfalu kutatására négy fős cso¬
portokat hoztak létre, és ahogy Balassa Iván beszámol, mindegyiknek volt egy
politikai felelőse, aki a párttal és a társadalmi szervekkel tartotta a kapcsola¬
tot. A tagok , állandó politikai tájékoztatását, valamint a falusiakat érdeklő
aktuális kérdések ismertetését azzal biztosítjuk, hogy a Szabad Népet és a Sza¬
bad Földet igari címünkre megrendeljük..., neprajzkutatöink nemcsak politi¬
kailag, hanem szakmailag is erősödtek a gyűjtés alatt."
Az intenzív terepmunkába az etnográfusokon kívül, a társadalom széles
csoportjait is be kívánták vonni (erre, miként láttuk, a II. világháború előtt
szintén történtek kezdeményezések). Az 1848-as néphagyományok gyűjtésé¬
124 Barabás J. 1961. 136-137, Vargyas L. 1961. 5-16, Gunda B. 1971. 296, Kósa L. 2001. 215.
15 Például Paladi-Kovacs A. (szerk.) 1997, Paladi-Kovacs A. 2010. 410-411.
26 Balassa I. 1955. 501-513.