Oldal 39 [39]
OCR
38 e Eltűnt falusi világok dokumentumokbar, hanem a kultúra , élő anyagában és a szóhagyományban" jelöli meg. ( Munkánk néprajziatlanná válik, ha döntően nem az írástalan vagy a kevés írásos forrással rendelkező jelenségeket kutatjuk.") Ennek megfelelően a huzamosabb terepmunkát és a megfigyelést javasolja, ezenkívül óv a , jól bevált" adatközlők kiválogatása ellen, és kiemeli, hogy a parasztemberek közléseit, visszaemlékezéseit , társadalmi helyzetük, intelligenciájuk, egyéni érdeklődésük és kifejezőkészségük" messzemenően befolyásolja. Ugyanakkor Vajda szerint a kultúra , etnikus specifikumának" meghatározása a kutatás központi feladata és a népi kultúra közösségi jellege éppen az , etnikus hagyományban" rejlik." A fiatal kutató tanulmányára az Ethnographia hasábjain azon nyomban ketten reagáltak. Vargyas Lajos szerint a történeti néprajz, azaz a népélet elemzése olyan korszakban, melynek recens kutatása lehetetlen, voltaképp , fából vaskarika", mivel a néprajzi tudás a jelen vizsgálatára épül. Emellett helytelennek tartja, hogy a kutatás az etnikus sajátosságokra koncentráljon." Hasonló véleményt fogalmaz meg Bodrogi Tibor. Egyrészt ő is elutasítja, hogy az etnográfia legfontosabb feladata az etnikus jellegzetességek feltárása (ebben az esetben - miként az 1930-as években - a népi kultúra fogalma a , nemzeti kultúra fogalmává" bővülne), másrészt árnyaltan ítéli meg a kutatás időbeli perspektíváit. Bodrogi a funkcionalizmus, illetve a kultúra és a társadalom változását együtt vizsgáló strukturális funkcionalizmus (mindenekelőtt a Malinowszkival szembeforduló Radcliffe-Brown) érveit követi, és a múlt, a parasztság múltjának kutatásában a néprajz illetékességét redukálja. Feladata ugyanis arra terjed, hogy a , szájhagyomány és a különböző társadalmi jelenségek feltárásával írásban nem rögzített. . . jelenségeket, kapcsolatokat derítsen fel, és hogy megismertesse a parasztság múltbeli gondolkodásmódját és érzelemvilágát, a történeti események adekvát vagy nem adekvát tükröződését." Ám Bodrogi szerint — még ha az etnográfiát ő is a történeti stúdiumok között helyezi el - a jelen vizsgálata hasonlóan fontos, és a kultura ,,tarsadalmi beágyazottságának ", illetve a társadalomnak a kutatása sem nélkülözhető, 9 melynek megismerésében a kulturális antropológia módszertani horizontját vázolja: „Az a feladat all a kutató előtt, hogy xmegértsenc egy tőle idegen társadalmat. . ., helyesen értékelje az emberek magatartását, normátt és értékítéleteit, s hogy a je18 Vajda L. 1954. 6-9, 14-16. 1 Vargyas L. 240-241. 120 Bodrogi az Ortutay Gyula által támadott Fél Editre, valamint Kardos Lászlóra és Róna Tas Andrásra hivatkozik. Bodrogi T. 1954. 592.
