Page 38 [38]
OCR
Etnográfia —a nemzeti (népi) emlékezettudománya ® 37 dalmi és politikai rend, továbbá az , ezeréves hagyomány" konzerválásában betöltött szerepére. De nem kíméli az etnográfusokat sem, akik a parasztszemléletnek ugyanazzal a , hol lekicsinylő, hol romantikusan mitizáló formáival" végzik a munkájukat, mint 1945 előtt. Nem egy gyűjtönk a , falut még mindig a felszabadulás előtti állapotában lévőnek hiszi, a parasztság politikai tudatváltozását nem érti, vagy mint kártékony jelenséget szemléli, mely kivetkőzteti régi hagyományából." Végül Ortutay szovjet mintára hitet tesz a történetiség, a néprajz anyagának (a kultúrának) történelmi materialista és dialektikus szemlélete mellett." Hogy e kötelezően használt terminusok mit jelentenek a kutatásban, azt a szellemi energiáit a korszak (tudomány)politikai harcaiban és a szakma menedzselésében felőrlő folklorista nem fejtette ki, az 1940-es évek végétől mindenesetre lezajlott, a szovjet szerzők szorgalmas citálása mellett, a néprajz történettudománnyá minősítése. , Posztulátumként" fogadta ezt el (vagy kénytelen volt elfogadni) a fiatal generáció tagjai közül például az etnológus Vajda László vagy az anyagi kultúrát kutató és azt a termelési mód kifejezőjének tekintő Tálasi István, aki az 1955-ben készült összegző tanulmányában ennek következményeit is rögzíti: a recens népi kultúrát a , történeti tényezők" figyelembevételével kell vizsgálni, ami módot ad keletkezésének és változásának megismerésére." A historicizmus lesz tehát a követendő paradigma (a , társadalomtudomany - történettudomány, semmi egyéb: ez az alapelv" - fogalmazta meg a lényegét Karl Popper), amely a jelen és a történelemként azonosított múlt kapcsolatát feltételezi, és a megfigyelt jelenségek fejlődésének törvényszerűségeit kívánja megismerni." S ez összeegyeztethető volt a háború előtti etnográfia evolucionalizmusával és az eredetkutatás mítoszaival, miként azt Györffy István tanítványa, de Bátkyt, Viskit, Jankó Jánost és Herman Ottót is , haladó szellemű elődeinek" nevező Tálasi István a földművelés és az állattartás történeti kutatása melletti érvelése mutatja: egy szintézisben , végre lemérhetnénk pásztorkultúránk és lovasnomadizmusunk igazolt hagyományait.” 117 A néprajz uj paradigmajanak megfogalmazását az 1950-es években burkolt, a kutatás módszertanáról folytatott viták kísérték. A már említett Vajda László az anyaggyűjtés módszeréről írt, 1954-ben megjelent tanulmányában az etnográfiát a történettudományok közé sorolja, forrásait azonban nem az írott "4 Ortutay Gy. 1949. 11-13, 19. NS Vajda L. 1954. 2, Tálasi I. 1955. 9-10, Kósa L. 2001. 214. 116 Popper, K. 1989. 63-66, a historicizmusröl bövebben Bausinger, H. 1982. 153-154, Kuti, K. 2005. 273-285. 17 Talasi I. 1955. 20.
