vegében nincs nyoma a korszakban elsősorban a piacosodó termeléssel össze¬
kapcsolt paraszti polgárosodásnak (a hagyományokhoz ragaszkodás e tekin¬
tetben kifejezetten a falusi világ változásával, modernizációjával áll szemben),
ehelyett a , népi-nemzeti irányban nevelt magyar földműves... a történelmi
középosztály erőtartalékaként", illetőleg egy , földhöz kötött magyar földmí¬
ves középosztály" tagjaként emancipálódhat, akit ha , kisüzemi gazdálkodás¬
ra tanítunk, akkor túltermelés nem állhat be.””
A Györffy által is megfogalmazottak szellemében, a gyarapodó néprajzi
gyűjtések a két világháború között egyre szervezettebbé (intézményesültebbé)
váltak, funkciójuk azonban ezúttal sem csupán a nemzeti/népi kultúra archi¬
válása volt. A 19-20. század fordulóján Tolna vármegyében — a múzeum meg¬
alakításával, valamint Jankó János és Viski Károly útjaival egyidejűleg — a helyi
sajtó buzdította a községeket a , társadalmi úton" való adakozásra, és az alis¬
pán szólította fel az elöljáróságokat , egy-egy modell felruházására"9 azaz
a figyelem a tárgyi emlékekre, továbbá a nemzeti jelleg és a lokális sokszínű¬
ség, illetve a népi és a középosztályi kultúra nemzetivé egységesülésének rep¬
rezentálására talán a leginkább alkalmas viseletre irányult. Néhány évtized¬
del később, 1939-ben Gunda Béla már arról számolt be, hogy a Néprajzi Mú¬
zeum etnológiai adattárának létrehozását követően, elkezdődött az országos
gyújtóhálózat kiépítése. A jelentkező tanítóknak és tanítójelölteknek, jegyzők¬
nek, lelkészeknek, valamint múzeumi gyakornokoknak kérdőíveket juttattak
el, melyek a gereblye- és hólapátformáktól a babonákon át a menyasszony-fek¬
tetési szokásokig a kultúra mind szélesebb területét ölelték fel." Sőt a , nem¬
zeti szempontból" oly fontos munkába immár a , népet" is be kívánták vonni.
Kovács László ugyancsak 1939-ben megjelent írásában azt sürgeti, hogy a ta¬
nárok rajzoltassák a parasztokat, ami nemcsak a gyűjtéseket segíti, hanem
a viselet, a népszokások és a népélet jeleneteinek ábrázolása , szépérzéküket",
valamint önismeretüket és , nemzeti öntudatukat" is fejleszti."? Azt nem tud¬
juk, mindez milyen eredményeket ért el," és abban sem vagyunk biztosak,
ott munkált-e emögött az a felismerés, hogy a kultúra vizuális megjelenítése
a megismerés a kérdőívektől vagy a kikérdezéstől alapvetően eltérő módja
lehet. Kovács László szavaiban ugyanis a rajzoltatás pedagógiai és ideológiai
érve: a parasztság nemzeti nevelése válik hangsúlyossá.