Oldal 29 [29]
28 e Eltűnt falusi világok
remtésének volt a történetírás lehetőségeinél hatékonyabb eszköze, hanem
e jelenségeket — a fekete és vörös vázas mórágyi cserépedényektől a döbrökö¬
zi üstökös házakig - a nemzeti kultúra részévé avatva, a lokális azonosságtu¬
dat erősítésének is."
De milyen szerepe volt ebben az emlékezetnek, a bemutatott gyűjtési mód¬
szerek és az ezekhez kötődő rítusok miféle formáira utalnak, s mit árulnak el
a gyűjtők és az adatközlők interakcióiról? Utóbbiakat — ahogy Gönczi Ferenc
beszámolója jelezte — a falvak értelmisége válogatta ki, a legalkalmasabbak az
írástudatlan emberek voltak, akiknek az emlékei az etnográfus számára a kö¬
zösség - az írásbeliségtől és az egyéb külső modernizációs hatásoktól megó¬
vott — hagyomanyaval azonosultak. (A kuruzslasok és az egyéb babonák fele¬
levenitesi mödja arra utal- ez jöszerivel titokban törtent -, hogy az emlékezést
es az emlékek elbeszélését a társadalmi fegyelmezés, illetőleg a közvetített ci¬
vilizációs normák is szabályozták.) A látott rítusokban ugyanakkor - a néprajz
ideológiai szerepének megfelelően - az ősi és mitikus eredet felidézésére al¬
kalmas kulturális emlékezet alakzatait ismerhetjük fel (a népviseletbe öltözött
,magyar jellegű" férfiak és nők körtánca és éneklése, amit az eseményre ki¬
ránduló úri családok is megtekintettek, a cselekmenysor kepszerüseget, meg¬
formáltságát, ceremonialitását és ünnepélyességét jelzi"), azaz az etnogräfia
— a lokális elittel együtt — a kollektív emlékezet szervezésére és ennek révén
a saját kulturális múltja iránt kevésbé fogékony , nép" ez irányú nevelésére is
alkalmassá válhatott." Ha azonban az etnográfus és az adatközlők közötti in¬
terakciókat tekintjük, azok felületesek és egyoldalúak, sőt esetenként idegen¬
szerűek és fenyegetőek (Gönczi a , vallatás" kifejezést használja), és ebben
a kontextusban a homogén népi (paraszti) kultúra vizsgálata a középosztály
kulturális és mentális elkülönülését, társadalmi kiválóságtudatának erősítését
szolgálta."
A SAJÁT ÉLMÉNYEIBEN KUTATÓ ETNOGRÁFUS
A két világháború közötti etnográfusokat szintén az , enyésző félben" lévő
kultürjavak mentese sürgette a terepmunkära, ami néhanyuknal a mult éle¬
sebb kontúrokkal való ábrázolásával egészült ki. Viski Károly a korszak rep¬
rezentatív vállalkozásában, A magyarság néprajzában e stúdiumot , történeti
% Hofer, T. 1991. 145-170, Niedermüller P. 1994. 89-129, Niedermüller P. 2001. 54-55.
® Assmann, J. 1999. 55-56.
% Nem volt ez másként a korabeli történetírás esetén sem. Gyáni G. 2000. 103-106.
§7 Vö. Gellner, E. 2009. 21-23.