Page 28 [28]
Etnográfia —a nemzeti (népi) emlékezettudománya ® 27
töltött terepen, nyáron, a legnagyobb munkák idején - miként beszámol róla
— nem tudott adatokat gyűjteni. Azokban a falvakban, ahol nem volt pap, ta¬
nító vagy más , intelligens ember" (például földbirtokos) szintén nem tudott
dolgozni, mivel ők válogatták ki számára a megfelelő adatközlőket. A legin¬
kább megbízhatóak az idős, írástudatlan emberek voltak, akik a legeleveneb¬
ben őrizték meg az , atyáiktól rájuk szallott szajhagyomanyokat, szokäsokat
és a népköltészetet." Voltak azonban, akik , ellenséges és fenyegető magatar¬
tást tanúsítottak irányomban. .., mivel ha idegen kerül a falvakba, a nép közt
riadalom támad, mert abból szerintük csak baj: büntetés vagy adóemelés szár¬
mazhat. Hiába igyekeztem megmagyarázni, mire való a szokásaik összegyűj¬
tése, nem értették meg." A kuruzslásokról, varázslásokról és babonákról a nőket
,négyszemközt vallattam ki" a mondottak lejegyzésétől azonban, az , urak"
büntetésétől tartva, egyenesen , rettegtek". A munka rendszerint Gönczi szál¬
lásán, ritkábban a kocsmában vagy az iskolában zajlott (az utóbbi helyre ,,bat¬
ran" jöttek), és sok esetben az etnográfus felolvasta korábbi gyűjtését, hogy
ennek alapján , minél több adat jusson a kérdezettek eszébe."
Folytathatnánk a néprajzi terepmunkáról szóló leírások idézését," ám ezek
a példák is szemléltetik a korabeli néprajzi megismerés sajátosságait. A gyűj¬
tőmódszer és annak esetlegessége, illetve a nemzeti tartalommal telítődő ku¬
riózumok alakították a népi kultúra tartalmát? (egy lakodalmas menet vagy
egy 48-as magyar paraszt nyomban a néprajzi leírás tárgyává vált), és a gyűj¬
tés szerepét a Tolna megyei múzeum megalapítását hírül adó újságcikk vilá¬
gosan rögzítette:
A , rohanó kor romboló munkája kezdi (falvainkat) kivetkőztetni eredeti,
századokra visszanyúló és gyakran az őshazában gyökerező jellegéből, ezért
tehát itt a legfőbb ideje annak, hogy a népünk kezében még megtalálható és
őskultúránkra nagy jelentőséggel bíró tárgyakat siessünk megőrizni és meg¬
menteni a jövőnek, mert különben néhány évtized múlva teljesen jeltelenül
fognak elenyészni ezek a nemzeti szempontból is nagybecsű néprajzi emléke¬
ink.”
Az etnografia jól ismert funkcidja: a hagyomany archivalasanak a 19. sza¬
zad végén talán először jelentkező , kínzó vágya" fogalmazódik meg ezekben
a gondolatokban. Ám az archaikus eredet folytonossága (ami nem választha¬
tó el a gyűjtők evolucionalista meggyőződésétől) és ennek tárgyakban, szoká¬
sokban való objektivációja nem csupán a kulturális nemzeti közösség megte¬
9 Gönczi F. 1914. 3-7.
8! "További példák Hála J. 2003.
® Szilagyi M. 1984. 272.
8 Szilagyi M. 1984. 275.