Oldal 27 [27]
OCR
26 e Eltűnt falusi világok KÖRUTAZÓ ETNOGRÁFUSOK Induljunk el a 19-20. század fordulójától, és idézzünk fel néhány, az első etnográfus generációk gyűjtőútjairól készült beszámolót és önreflexiót. Jankó János 1900 szeptemberében töltött három napot Tolna vármegyében, hogy miként a Szekszárdon megjelenő hetilap lelkesen tudósít — a Sárköz , érdekes és ősmagyar vonatkozásokban gazdag népe körében néprajzi adatokat" gyűjtsön. Először a megyei múzeum vezetőinek, a múzeumegyesület tagjainak, valamint a szekszárdi kaszinó igazgatójának társaságában Decsre kirándult, ahol a községházára hordott , ruházati és egyéb tárgyakat" kiválogatták, s a pesti és a Tolna megyei múzeum számára megvásárolták. Az ebédet követően Wosinsky Mór, régészeti ásatásokat folytató esperes a meghívott, ünnepi ruhába öltözött , magyar jellegű" nőket és férfiakat fényképezte le, akik fonográfba énekeltek, majd körtáncukat mutatták be. (Ezt a látványosságot a Decsre kiránduló szekszárdi , úri családok" is megtekintették.) A következő nap Jankó az iccsei halász- és pákásztanyát szemlélte meg, végül Wosinszky kíséretében Pilisre látogatott, ahol ugyancsak ruhákat és halászati cikkeket vásárolt." A Nemzeti Múzeum néprajzi osztályát vezető Jankó János látogatása nyilvánvalóan a helyi gyűjtéseket is ösztönözni kívánta, és hasonló célja volt a terepen csak ritkán megjelenő Bátky Zsigmond 1903-as sárközi útjának, melyről kísérője, Kovách Aladár, a Tolna megyei múzeum munkatársa számolt be. A néprajztudós Váralján népviseletbe öltözött menyecskéket fényképezett, cserépedényeket gyűjtött, és az egymás mellett lévő evangélikus német és református magyar temető homokkő síremlékeit vizsgálta meg. Váraljáról Döbröközbe utaztak, ahol , örvendetesen" tapasztalták, hogy az , ősi magyar építkezésből még elég maradt fenn számukra", az éppen útjukba kerülő lakodalmas menetröl viszont Bátky megjegyezte: , huh, tótok ezek, nem magyarok, magyar neprajzi gyüjtesünknek ugyan befellegzett.” A körutazäs Kocsolan folytatödott, itt néhány házat, valamint egy , öreg 48-as magyart" Gombkötő Istvánt fényképezték le, aki ,még most is a fülei mellett csimbókra csavarva viseli a haját", majd Kónyin, ahol a viseletben és az építkezésben is , német előrenyomulást látunk." A következő település, Felsőireg azonban mezőváros, és a ,néprajzos ilyen helyen mit sem találhat. "" A kutatásait egyetlen tájegységre koncentráló Gönczi Ferenc, dél-dunántúli tanító, majd kaposvári múzeumigazgató 1914-ben foglalta össze tapasztalatait. Csaknem 20 éve, 1895-től utazgatott Göcsejben, és bár évente 3-4 hetet 7 Szilágyi M. 1984. 272-274. " Szilágyi M. 1984. 282-283.
