Page 25 [25]
OCR
24 e Eltűnt falusi világok teremtettek (és ez hogyan viszonyul a parasztságról folytatott 20. század eleji, két világháború közötti és 1945 utáni politikai és tudományos diskurzushoz).? A fenomenológiának elkötelezett tudományok úgy vizsgálják a világot, ahogyan azt a szubjektumok tapasztalják, ami azonban nem zárja ki, hogy az egymással kapcsolatban álló személyek (, személyi közösségek") egy , közös környezettel is rendelkezzenek " illetve az , érintkezés soran ugyanarra a »realis« világra vonatkoztatottnak tudják magukat" (és a közös , realitás" az identifikáció eszköze lehet).” Ennek analógiájára felvethető a kulturális és a kommunikatív emlékezeti formák kölcsönhatása, valamint az, valóban létezhet-e a közösséghez kötődő kollektív emlékezet (és identitás), vagy meg kell elégednünk az egyéni emlékezetek sokaságával. (Ez a közösség és az individuum, a , kollektív", , társas" és a , társadalmi" fogalmakat, valamint a kapcsolatukat is új jelentésekkel egészítheti ki.) Végül az interjúszövegek nyelvi-retorikai vizsgálata az élmény és a tapasztalat kapcsolatáról, az , érzések struktúrájáról" és talán arról is tájékoztat, hogy adaptálható-e témánkra a (népi) kultúra kutatásának hermeneutikai eljárása, vagyis a nyelvhasználat és az emlékezési módok, mint tágan értelmezett cselekvések jelentései elárulnak-e valamit a falusi világ 20. századi társadalmi és kulturális átalakulásáról, az 1945 előtti és utáni politikai hatalom ideológiai normáiról és a mind aktívabb beavatkozásáról, valamint a különféle alkalmazkodási vagy ellenállási stratégiákról. Még akkor is, ha e szövegek jelentéseiben az interpretálónak is része van." Mielőtt azonban erre rátérek, a hazai néprajzi gyűjtések néhány további sajátosságát elevenítem fel. 7. Williams, R. 2003. 38. 7° Husserl, E. 1972. 303-304. ™ Bar az interjuk megismertetésének jogos elvarasa (vagy eszménye) azok pontos, barmiféle szerkesztést nélkülöző közlése, amire én is törekedtem, ez nem valósulhatott meg következetesen. Részint azért, mert a beszélgetések egykori lejegyzési módjáról, még ha ezek látszólag az elhangzottakat követik, nemritkán semmilyen információnk sincs. Több ízben a tanulmányokban közölt interjúkat, interjúrészleteket vettem át, amelyek , eredeti" változatát megpróbáltam a különböző adattárakban felkutatni, ám sokszor nem bukkantam a nyomukra. Másodsorban, az élettörténeteket a leghűségesebben lejegyzőkhöz és publikálókhoz hasonlóan, a több oldalas visszaemlékezéseket magam is kénytelen voltam rövidíteni, illetve a néhány felhasznált, könyvnyi terjedelmű memoárból csupán szemelvényeket mutattam be. Vagyis a szerkesztés ódiumát ezekben az esetekben vállalnom kellett, tovább növelve az interpretáló szerepét a szövegek jelentéseinek megalkotásában. A kihagyásokat a szokásos módon (...) jeleztem. Vö. Kovács É. (szerk.) 2008.
