24 e Eltűnt falusi világok
teremtettek (és ez hogyan viszonyul a parasztságról folytatott 20. század eleji,
két világháború közötti és 1945 utáni politikai és tudományos diskurzushoz).?
A fenomenológiának elkötelezett tudományok úgy vizsgálják a világot,
ahogyan azt a szubjektumok tapasztalják, ami azonban nem zárja ki, hogy az
egymással kapcsolatban álló személyek (, személyi közösségek") egy , közös
környezettel is rendelkezzenek " illetve az , érintkezés soran ugyanarra a »re¬
alis« világra vonatkoztatottnak tudják magukat" (és a közös , realitás" az iden¬
tifikáció eszköze lehet).” Ennek analógiájára felvethető a kulturális és a kom¬
munikatív emlékezeti formák kölcsönhatása, valamint az, valóban létezhet-e
a közösséghez kötődő kollektív emlékezet (és identitás), vagy meg kell eléged¬
nünk az egyéni emlékezetek sokaságával. (Ez a közösség és az individuum,
a , kollektív", , társas" és a , társadalmi" fogalmakat, valamint a kapcsolatukat
is új jelentésekkel egészítheti ki.) Végül az interjúszövegek nyelvi-retorikai
vizsgálata az élmény és a tapasztalat kapcsolatáról, az , érzések struktúrájá¬
ról" és talán arról is tájékoztat, hogy adaptálható-e témánkra a (népi) kultúra
kutatásának hermeneutikai eljárása, vagyis a nyelvhasználat és az emlékezé¬
si módok, mint tágan értelmezett cselekvések jelentései elárulnak-e valamit
a falusi világ 20. századi társadalmi és kulturális átalakulásáról, az 1945 előt¬
ti és utáni politikai hatalom ideológiai normáiról és a mind aktívabb beavat¬
kozásáról, valamint a különféle alkalmazkodási vagy ellenállási stratégiákról.
Még akkor is, ha e szövegek jelentéseiben az interpretálónak is része van."
Mielőtt azonban erre rátérek, a hazai néprajzi gyűjtések néhány további
sajátosságát elevenítem fel.
7. Williams, R. 2003. 38.
7° Husserl, E. 1972. 303-304.
™ Bar az interjuk megismertetésének jogos elvarasa (vagy eszménye) azok pontos, barmifé¬
le szerkesztést nélkülöző közlése, amire én is törekedtem, ez nem valósulhatott meg kö¬
vetkezetesen. Részint azért, mert a beszélgetések egykori lejegyzési módjáról, még ha ezek
látszólag az elhangzottakat követik, nemritkán semmilyen információnk sincs. Több ízben
a tanulmányokban közölt interjúkat, interjúrészleteket vettem át, amelyek , eredeti" vál¬
tozatát megpróbáltam a különböző adattárakban felkutatni, ám sokszor nem bukkantam
a nyomukra. Másodsorban, az élettörténeteket a leghűségesebben lejegyzőkhöz és publi¬
kálókhoz hasonlóan, a több oldalas visszaemlékezéseket magam is kénytelen voltam rö¬
vidíteni, illetve a néhány felhasznált, könyvnyi terjedelmű memoárból csupán szemelvé¬
nyeket mutattam be. Vagyis a szerkesztés ódiumát ezekben az esetekben vállalnom kellett,
tovább növelve az interpretáló szerepét a szövegek jelentéseinek megalkotásában. A ki¬
hagyásokat a szokásos módon (...) jeleztem. Vö. Kovács É. (szerk.) 2008.