Oldal 23 [23]
OCR
22 s Eltűnt falusi világok Fél Edit a beszélgetések reflexióit is megörökítette. 1951-ben Szentistvánon azt jegyezte fel, hogy az adatközlők javarésze „meglepö elöadökeszseggel rendelkezik. Párbeszédeket hosszú perceken át reprodukál anélkül, hogy kiesnék az egyes személyből, és hogy egy pillanatig is megszűnnék arra törekedni, hogy mondanivalójával sikert arasson. Többnyire közismert mondanivalóval kívánják a gyűjtőt szórakoztatni. A jelenlevők biztatják egymást, hogy milyen tárgyú mondókájukról számoljanak be. ..? Mindent igyekeznek párbeszédes formában, hangosan és igen élénken elmondani. Vannak olyanok, mint például a hetvenéves Dózsa Juli néni, aki tudja magáról, hogy szórakoztató, és sokat is forog olyanok között, akiket beszédével mulattatni kell. A községbeliek ilyenekhez irányítják a gyűjtőt." A szentistvániak közül azonban sokan régóta a , vasútra" vagy a miskolci gyárakba jártak dolgozni, akik beszédjüket, illetve , nyelvjárásukat (ellentétben az átányiakkal) tudatosan fordították urasra, azzal az indokkal, hogy olyan személyekkel kerültek beszélgetésbe, akikkel a parasztos szó illetlen lett volna. Szolgálatukat letéve viszont, visszatérnek tudatosan nyelvjárásukra."" S ez a szubjektumhoz kötött és a falusi közvélemény által közvetített , valóságról", a szóbeliségre épülő élményközösségről," ahol a beszédnek szórakoztató és a közösséget fenntartó funkciója van, valamint az egyént társadalmilag azonosító, szituatív nyelvhasználatról árulkodik. Dobos Ilona, aki egy-egy adatközlővel ugyancsak hosszú távú, baráti kapcsolatot alakított ki, az 1950-es évek elején került az épülő Sztálinvárosba, és az ideiglenes barakkokban létesített férfi és női szállásokon végzett , terepmunkát." Ő meséket és , igaz" történeteket gyűjtött, de az építkezésekről is érdeklődött, és tapasztalatairól feljegyzéseket készített. Bár a legtöbben elhárították kérdéseit, a kubikusok és parasztemberek esténként örömmel hallgatták a legjobb előadókat, akik életükről, gyermekkorukról, a falubeli évek eseményeiről meséltek, amihez a hallgatók saját élményeiket fűzték hozzá, vagyis az egykori társas-kommunikációs alkalmakat teremtették újjá. (Dobos azt is megfigyelte, hogy az emlékezők , öntudatlanul mennyire megváltoztatják múltjukat.")" Ami ebben a liminális léthelyzetben bizonyosan az átmenetet, az új 65 Fél Edit gyakran 6-8 emberrel beszélgetett. 6 Néprajzi Múzeum, EA 2515. § A fogalmat Magyarországon Mérei Ferenc használta, aki szerint ez amindenki által ismert utalásokkal felidézett , együttes élmény" révén jön létre. Mérei F. 1989. 29-44. 8 Dobos I. 1984. 46-65.
