Oldal 22 [22]
OCR
Bevezetés —célok, módszerek, előzmények ® 21 zugaiba, nemegyszer kellett tapasztalnom, hogy tágra nyitott ajkak mellett egyesek milyen könnyen és felelőtlenül zajonganak." A néprajz a világháború után az egyetemi oktatásban is megszilárdult, ami az adatközlőknek új szerepeket kínált. Gunda Béla skandináviai tapasztalata alapján rendszeresen magával vitte debreceni diákjait a terepre, és kutatótáborokat szervezett, ahol a gyűjtés módszereit ismertette meg tanítványaival. („Megtanultuk tole, hogyan kell feltenniink a kérdéseinket, irányítani a beszélgetés menetét.") Többször idős parasztembereket hívott be a tanszékre, akiket — miként egy 1958-ban készített fénykép tanúsítja — a feszülten figyelő vagy jegyzetelő hallgatók társaságában, fehér köpenyben (mint egy laboratóriumban) kérdezett. Az adatközlő ezúttal tehát a képzést segítő szemléltető eszközzé válik." Fél Edit gondosan gépelt adattári céduláiból az adatközlőkkel kialakított másfajta, bensőséges és bizalmas kapcsolat körvonalazódik. Az 1950-es évek elején Decsen, Mezőkövesden, Szentistvánon, Tiszaigaron és Tardon, ahol a családszervezetet és a rokonságot kutatta, nemegyszer a helyiek kezdeményezték a beszélgetést, ? és feltehetően a kibeszélés terepeutikus szándékával, olyan sorsokat, egyéni és családi konfliktusokat, tragédiákat osztottak meg vele, melyek a falusi erkölcsrend korabeli és későbbi társadalomnéprajzi ábrázolásaival teljesen ellentétesek. Ezeket a cédulákra lejegyzett történeteket Fél Edit sem közölte (én szintén nem idézek belőlük"), mindenesetre arra hívják fel a figyelmet, hogy a terepmunka módszere, a dokumentáló paradigmán túllépő, az antropológiaival rokon , beavatási" paradigma a falusi társadalomról és kultúráról olyan tudáshoz vezet, melynek megismertetését a kanonikus etnográfiai hagyomány, az ideológiai és politikai környezet vagy e tudás túlságosan is személyes élménnyé válása (ami ,,a kutatót a tudományos megfogalmazástól visszafogja") akadályozta." 6 Néprajzi Múzeum, EA 168. 1 Bereczki I. 2015. 178-181. Szilágy Miklós még a debreceni egyetem hallgatójaként, 196162-ben zempléni falvakban készített naplófeljegyzéseket, melyekben , szubjektív benyomásaités vegyes élményeit" örökítette meg a települések lakóiról, továbbá a , legideálisabb adatközlőkről" és az előtte járó, , úttörőnek bizonyuló" gyűjtőtársakról. Szilágyi M. 2005. 545-564. Például , Este későn keresett meg azzal, hogy nem tud aludni úgysem, ráér beszélgetni." (Decs) , A községben, akivel találkoztunk, mind idősebb volt, és készséggel beszélt. Mind megemlítette, hogy az ő élete milyen rendkívüli, és szívesen elmondaná az életrajzát." (Szentistván) Néprajzi Múzeum, EA 2398, 2515. 6 Néprajzi Múzeum, EA 2398. * Hofer Tamas részletesen mutatta be munkatársa gyűjtőmódszerét, és a következő fejezetben én is visszatérek rá. Hofer T. 1993. 27-37. 62
