Oldal 21 [21]
20 9 Eltűnt falusi világok
KA
A nyelvi fordulat a hazai néprajztudományt érintetlenül hagyta, a nemcsak
adatokat, hanem interjúkat feljegyző és a tanulmányaikban idéző etnográfu¬
sok nem szövegként elemezték ezeket; és a terepen eltöltött hosszú évek ta¬
pasztalatait (az aktorok kiválasztásáról, a személyes kapcsolatokról, a beszéd¬
szituációkról) vagy akár egyetlen gyűjtőút reflexióit sem osztották meg az ol¬
vasóval. A következőkben néhány kivételt említek, melyek azt illusztrálják,
hogy a megismerést a terepmunka tudománypolitikai kontextusai, valamint
a kérdez6(k) és a kérdezett(ek) altal teremtett milidk egyarant befolyásolták."
Az 1940-es évek végétől a tervszerű adatgyűjtésre munkacsoportok alakul¬
tak, melyek az adatközlők tucatjait , mozgósították." Bakó Ferenc Felsőtárká¬
nyon a lakodalmi szokásokról 45 embert kérdezett (a legidősebb 87, a legfiata¬
labb tizenkét éves volt, akivel , ellenőrző anyagként" írásos beszámolót készít¬
tetett), emellett a még élő szokásokat is megfigyelte." A tömeges gyűjtést
a terepmunka világháború utáni technicizálódása, a visszaemlékezések hang¬
szalagon rögzítése segítette. A tízezer lakosú Kecelt vizsgáló etnográfusok (és
történészek) 32 fős csoportja három alkalommal rendezett a faluban egy-egy
hetes közös kutatást (ami lehetővé tette, hogy felhívják egymás figyelmét , jó
adatokra és adatközlőkre"), és külön-külön is visszatértek. Az eredmény: száz
magnókazetta hanganyag, 2000 filmkocka és 233 adatközlőtől 2000 oldal in¬
terjúszöveg (ebből alakították ki a kalocsai múzeum , Kecel archívumát"), va¬
lamint a kétszázötven éves településnek monumentális emléket állító több
mint 1200 oldalas kötet, mellyel a szerkesztő reménye szerint ,,a korábban is¬
meretlen település bevonul a magyar történeti és néprajzi irodalomba." Nem
ez volt az egyedüli tudományos vállalkozás az 1950-1980-as években, amit az
archiválás , kínzó vágya", az emlékek dokumentummá alakítása, valamint az
egymással versengő települések történelmének és kultúrájának megalkotása
motivált. Ezt szolgálta a , kiprovokált emlékezet", és a tapasztalatok — miként
Pierre Nora érvel - éppen a rögzítésnek, a , segítő emlékezetnek, az emléke¬
zetpótléknak köszönhetően váltak (válhattak) valöban tapasztalatokkä.”” Ám
az is előfordult, hogy a levéltári forrásokat megismerő és az írott , tényeknek"
feltétlen hitelt adó etnográfus az ettől eltérő megszólalókról lesújtó véleményt
alkotott: , Amióta nekem is módomban van betekintést nyerni egyes kérdések
% A IL fejezetben erről részletesebben szólok.
"7 Bakó F. 1955. 345-348.
® Bárth]. (szerk.) 1984. 1203-1211.
"5 Nora, P. 2010. 22-23, Erős F. 1992. 97.