Seite 89 [89]
A DRÁMA GYAKORLATI ALKALMAZÁSÁNAK ALAPELVEI
ur
rendelkező emberek, és a tanár feladat az, hogy lehetővé tegye, hogy használják
vagy éppenséggel vizsgálják saját élményeiket, tapasztalataikat. Egyfajta part¬
nerséget fogalmaz meg Heathcote, ami azon alapul, hogy a felek kölcsönösen
komolyan veszik egymást. Életkortól függetlenül figyelembe kell venni a meg¬
lévő tapasztalatot, tudást, a kérdéseket, a véleményeket, és azt, amit a gyerekek
vagy fiatalok megértenek egy-egy folyamat során. Hiszen akkor tudja valaki saját
magát komolyan venni, ha mások is komolyan veszik őt.
Jó önértékelő kérdés lehet a tanár számára a tantermi dráma végén, hogy te¬
remtett-e lehetőséget a diákok számára, hogy a vizsgálódás részéve tegyék a saját
tudásukat, tapasztalataikat? Akár azt is megkérdezheti magától a tanár, hogy ő
maga értett-e meg valami újat az óra folyamán? Hiszen az olvasztóüst paradigma
szerint közös kavargatásról és közös megértésről van szó.
FOKOZATOSSÁG
Többféle területen érdemes a fokozatosság elvét követni az osztálytermi dráma
megvalósításánál. Egyrészt olyan léptékben kell a kihívásokat vállalnia a tanárnak,
amik nem teszik őt nagyon bizonytalanná, ugyanakkor érdemes kilépni a komfort¬
zónából, fontos új dolgokkal próbálkozni, különben unalmassá válna a tanítás. Ha
a tanár épp ismerkedni kezd a drámával, akkor már az is izgalmas lehet, ha kipró¬
bál két-három tevékenységet összefűzve. Ez lehetővé teszi, hogy a diákok is, meg
a tanár is reflektáljon a történésekre, és aztán legközelebb újabb, nagyobb lépést
tegyenek. Ha tapasztalt dr-ámatanárról van szó, akkor érdemes olyan struktúrát
vagy munkaformát keresni, ami új és termékeny kihívást jelenthet.
A diákok nézőpontjából is szempont a fokozatosság. Ha egy csoport számára
új forma a dráma, akkor hasznos teret engedni annak, hogy kialakítsák a vi¬
szonyukat hozzá, kitapasztaljanak különböző munkaformákat, megtalálják azt,
hogy ők miként befolyásolhatják a kereteket. A drámára történő szocializáció
során segít a tanár és a diákok közötti nyílt kommunikáció. Már annak a meg¬
kérdezése is tanulságos lehet, hogy mit találtak nehéznek, és mi volt számukra
jö a drämäban.
A fokozatosság az órai tevékenységek sorrendjének, felépítésének tervezési
szempontjaként is alapvető. Kezdő drámás csoport esetében például mindenképp
érdemes a megszokott órai tevékenységekkel indítani, és fokozatosan elmozdulni
a cselekvőbb, alkotóbb feladatok felé. Ugyanígy lehet fokozatosság abban is, hogy
milyen jellegű aktivitást vár egy csoport tagjaitól a dráma. Először lehet, hogy csak
egyetlen szót kell mondaniuk, vagy egy mozdulatot kell tenniük, és innen lehet ha¬
ladni lépésenként a komplexebb, nagyobb aktivitást igényló tevékenységek felé.
+88 +