Page 88 [88]
A DRÁMA GYAKORLATI ALKALMAZÁSÁNAK ALAPELVEI
A dráma tantermi alkalmazása másféle jelenlétet, attitűdöt igényel a tanártól,
mint más tanórák. Ugyanígy a diákoktól is másfajta aktivitást igényel, és más
lehetőségeket kínál nekik. Néhány olyan tanításmódszertani alapelvet írok le
ebben a fejezetben, amik segítik a dráma alkalmazását.
A DRÁMATANÁRI ATTITŰD
Fontos tisztázni, hogy a dráma miként tekint a diákokra. Mi az alapvető peda¬
gógiai attitűd, ami áthatja a dc$ámatanári gondolkodást? Ennek a hozzáállásnak
kell tükröződnie az órák tervezésében és a tanár megszólalásaiban egyaránt.
Heathcote hasznos kapaszkodót kínál, amikor különböző tanári paradigmákat
jellemez metaforikus képekben." Azt mondja, hogy tekintheti a tanár a diákot
üres kancsónak, amit tudással kell megtöltenie. Kezelheti növényként, amit nye¬
segetni kell, hogy virágozzon, vagy éppenséggel ellenfélnek, akit le kell győznie.
Azt mondja, hogy ő maga azonban az olvasztóüst-paradigmában" dolgozik.
Ez azt jelenti, hogy , Te és Én, közösen kavarjuk az üstöt, hogy megtaláljuk, hogy
mi az, ami hasznos, hogy mi az, amit már tudunk, és mi az, amit együtt tanulha¬
tunk". Heathcote megfogalmazása jó kiinduló pont a drámatanári alapattitűd
kibontásához. Eszerint a megközelítés szerint nem a tanár a tudás egyedüli bir¬
tokosa, hiszen az üstben lévő anyaghoz mindenki hozzáteszi a magáét. A gyere¬
kek nem félkész felnőttek, hanem önálló tapasztalatokkal, élményekkel, tudással
13° Jo Raphael: Teaching and Learning in the Crucible. Actors with Disabilities as experts preparing
preservice teachers to be inclusive educators, Drama Research. International journal of drama
in education, V., 2014/1, 3.
137 Crucible paradigm, Uo., 4.
138 „You and I, well stir it up and find out what’s useful, what you already know and what we can
learn together.” Uo.
+87»