Oldal 88 [88]
OCR
A DRÁMA GYAKORLATI ALKALMAZÁSÁNAK ALAPELVEI A dráma tantermi alkalmazása másféle jelenlétet, attitűdöt igényel a tanártól, mint más tanórák. Ugyanígy a diákoktól is másfajta aktivitást igényel, és más lehetőségeket kínál nekik. Néhány olyan tanításmódszertani alapelvet írok le ebben a fejezetben, amik segítik a dráma alkalmazását. A DRÁMATANÁRI ATTITŰD Fontos tisztázni, hogy a dráma miként tekint a diákokra. Mi az alapvető pedagógiai attitűd, ami áthatja a dc$ámatanári gondolkodást? Ennek a hozzáállásnak kell tükröződnie az órák tervezésében és a tanár megszólalásaiban egyaránt. Heathcote hasznos kapaszkodót kínál, amikor különböző tanári paradigmákat jellemez metaforikus képekben." Azt mondja, hogy tekintheti a tanár a diákot üres kancsónak, amit tudással kell megtöltenie. Kezelheti növényként, amit nyesegetni kell, hogy virágozzon, vagy éppenséggel ellenfélnek, akit le kell győznie. Azt mondja, hogy ő maga azonban az olvasztóüst-paradigmában" dolgozik. Ez azt jelenti, hogy , Te és Én, közösen kavarjuk az üstöt, hogy megtaláljuk, hogy mi az, ami hasznos, hogy mi az, amit már tudunk, és mi az, amit együtt tanulhatunk". Heathcote megfogalmazása jó kiinduló pont a drámatanári alapattitűd kibontásához. Eszerint a megközelítés szerint nem a tanár a tudás egyedüli birtokosa, hiszen az üstben lévő anyaghoz mindenki hozzáteszi a magáét. A gyerekek nem félkész felnőttek, hanem önálló tapasztalatokkal, élményekkel, tudással 13° Jo Raphael: Teaching and Learning in the Crucible. Actors with Disabilities as experts preparing preservice teachers to be inclusive educators, Drama Research. International journal of drama in education, V., 2014/1, 3. 137 Crucible paradigm, Uo., 4. 138 „You and I, well stir it up and find out what’s useful, what you already know and what we can learn together.” Uo. +87»
