Oldal 83 [83]
STRATÉGIÁK A NARRATÍVÁK DRAMATIKUS FELDOLGOZÁSÁRA
lesz a szobában, fontos, hogy előre tisztázza, hogy mi lesz az improvizáció mene¬
te. Természetesen ettől függetlenül bármikor megállíthatja a játékot, ha valami
miatt elakadna a folyamat.
Az improvizációban egy vagy két szakértő lép be az ajtón, és hozhatnak ma¬
gukkal a rajzolt tárgyak közül egyet vagy kettőt. Hozhatják másét is, nemcsak
a maguk által rajzoltat, ha az hasznosnak tűnik. A tanár kérheti is, hogy mond¬
ják el a játék kezdete előtt, hogy miket hoznak majd, hogy egyértelmű legyen
mindenki számára. A tanár eldöntheti, hogy mennyire játssza elvadultnak a gye¬
reket. A dramanak persze akkor lesz súlya, ha a gyereknek tényleg vannak ku¬
tyás vonásai, valóban ember és állat határon mozog. Például lehet, hogy nem
tud felállni, és lehet, hogy elfelejtett beszélni, így csak morgó hangokat ad ki,
vagy, ahogy a kutyák félelmükben, ő sem teremt szemkontaktust a terébe belé¬
pő idegenekkel. Természetesen figyelni kell arra, hogy ne váljon nevetségessé,
karikaturisztikussá a játszott kutya-gyerek. Sokszor az a leghasznosabb, ha a ta¬
nár kísérletként fogja fel a helyzetet, és keres egy-egy olyan egyértelmű gesztust,
amivel tudja az improvizáció megfelelő pillanataiban a kutyaságot jelezni.
Mivel improvizációról van szó, egyik fél sem tudja, hogy mi fog történni. Épp
ez adja a játék izgalmát. Fontos, hogy a tanár reagáljon arra, amit a résztvevők
kipróbálnak, de az is hasznos, ha tud váratlan reakciókkal új helyzetet terem¬
teni. Ha például úgy kommunikálnak vele, mint egy átlagos gyerekkel, akkor
tehet valamit, ami a kutyákhoz kapcsolható. Ha pedig úgy bánnak vele, mint
egy kutyával, akkor valamilyen emberi gesztussal reagálhat. Ugyanígy, a játékba
hozott tárgyakkal is csinálhat váratlan dolgokat. Például félhet olyan tárgytól,
amit kedvességből kínálnak neki.
Az improvizációkat nem kell feltétlenül végigjátszani, meg lehet szakítani
őket, és beszélni lehet róluk. A történéseket kívülről szemlélő szakértők segít¬
hetik a játszókat azzal, hogy elmondják, kívülről mit látnak, és hogy szerintük
mi segítheti a helyzetet. Érdemes 2-3 variációt kipróbálni.
Beszélgetés — reflektálás, és a következő jelenetkészítés felvezetése: Az improvi¬
zációk után érdemes szerepen kívül is reflektálni a helyzetekre: Mitől vált egy¬
egy helyzet izgalmassá? Mi volt meglepő bennük? Ezek a reflexiók a következő
jelenetalkotásban is hasznosak lehetnek.
A tanár azt kéri a résztvevőktől, hogy alkossanak jeleneteket arról, hogy mi¬
ként alakul a szakértők és a gyerek története a következő hónapok, évek során.
Ne arról készítsenek jelenetet, hogy mi sikerült jól aszakértőknek, hanem éppen
az lehetne izgalmas, amikor valami probléma történt. , Ugyanis annak ellenére,
hogy a szervezet munkatársai fantasztikus eredményeket értek el, időről-időre
történtek olyan események, amik még őket is elbizonytalanították abban, hogy
82 e