Page 82 [82]
OCR
6. KÖZPONTI PROBLÉMA KIEMELÉSE — ANALÓG TÖRTÉNET valahol a határ közelében találtak egy gyereket, aki úgy tűnik, hogy az elmúlt pár évet — vagy hát nem igazán lehet tudni, hogy mennyi időt — egy kutyafalkával töltötte. Fura, de a kutyák nevelték föl ezt a gyereket. A tegnapi megtalálása óta nem is szólalt meg, egyelőre nem lehet tudni, hogy tud-e beszélni. Most egy közeli nevelőintézetbe helyezték, de egyértelmű, hogy ott nem fognak tudni vele mit kezdeni. Felkértek minket, hogy segítsük a gyerek visszaszoktatását az emberi közösségbe. Tudom, hogy ez elég meredek vállalás, de azt gondolom, hogy még mindig velünk van a legtöbb esélye ennek a gyereknek. Mit gondoltok erről?" Az itt induló beszélgetésben nem kell a vezető szerepében lévő tanárnak tudnia a választ az összes felmerülő kérdésre. Sőt, el is kezdheti gyűjteni, hogy mi mindent kellene még megtudni az esetről. Mielőtt a beszélgetés kezdene ellaposodni, javasolhatja a vezető, hogy küldjenek egy szűkebb stábot, akik személyesen vizsgálják meg a gyereket. A gyűlésből kilépve akár egyeztetni is lehet pár fontosabb pontot a talált gyerekkel kapcsolatban. Mivel közösen alkotják a drámát, együtt dönthetnek arról, hogy mi segítené, hogy izgalmas legyen a történet folytatása. Így például megállapodhatnak abban, hogy mennyi ideje volt a gyerek a kutyákkal, és hogy tudott-e beszélni, mielőtt a kutyák közé került. Tárgyak -— csoportos munka: A tanár elmondja, hogy a stábtagok vittek magukkal olyan tárgyakat, amik elképzelhető, hogy hasznosak lehetnek abban, hogy kapcsolatot teremtsenek a gyerekkel. Ismét kisebb csoportokra bontja a társaságot, és azt kéri tőlük, hogy rajzolják le — lehetőleg valós nagyságában — azt az 1-2 tárgyat, ami szerintük a leghasznosabb lehet. Érdemes ezeket a rajzokat megosztani a teljes csoporttal. Ez történhet úgy, hogy a terem egyik végébe egyesével felmutatva teszik le a tárgyakat. Nem szükséges hosszabb magyarázatot fűzni hozzájuk, csak az egyértelműség érdekében elmondani, hogy mi az, és esetleg mi az, ami nem látszódik a rajzon, de fontos tudni a tárgyról. Improvizáció - találkozás a gyerekkel: A résztvevők a szakértők szerepében egy improvizált helyzetben fognak találkozni a kutyák közül kiemelt gyerekkel, akit a tanár fog játszani. Amíg egy vagy két szakértő bemegy a gyerek szobájába, addig a többi szakértő képernyőn át nézi kintről, hogy mi történik odabent. A valóságban persze egyszerűen körbeállják a diákok a teret, de a fikcióban úgy kezelik, mintha így látnák az eseményeket. Mindezt meg lehet beszélni a csoporttal. Ahhoz, hogy a helyzetet játszani lehessen, ki kell jelölni a teret, amiben a talált gyerek van. A szobának lehet egy ajtaja meg egy ablaka, és odabent esetleg egy szék, egy pokróc meg egy tál. Hasznos, ha például az ablak pontosan ki van jelölve a térben, mert annak lehet jelentősége a játékban. Mivel a tanár szerepben +81 e
