Oldal 64 [64]
OCR
1. A TÖRTÉNET KÖZPONTI VAGY MELLÉKSZEREPLŐINEK VIZSGÁLATA pont, amihez képest jól megfogalmazhatók a hatalomhoz való viszonyulások típusai, sajátosságai. A rajzolt testet a későbbi tevékenységekben is használni is lehet majd. Rajzolás: A tanár elmondja, hogy a hulla több napja rohad Ihéba várfalain kívül. , Hogy nézhet ki a test a nagy görög hőségben öt nap után?" A diákoknak nyújtja a filceket, hogy a testen lévő páncélból kilátszó részeken jelöljék, mit tesz az idő és a hőség az emberi testtel. Miközben a diákok rajzolnak, a tanár elmesélheti az Antigoné háttértörténetét, mindazt, ami nélkül lehetetlen a darabot megérteni (például: mi történt a korábbi uralkodóval, miért alakult ki testvérviszály, mi lett ennek a következménye stb.). Mindezt természetesen a csoport előzetes ismereteinek figyelembevételével teheti, bár még a történetet ismerőknek is hasznos lehet az ismétlés. Akár a táblára is lehet írni a neveket és jelölni a viszonyokat. A történet mesélését érdemes oda kifuttatni, hogy Kreón őröket rendelt a test mellé, akik vigyáznak a hullára. Szándékosan kínálok kissé morbid tevékenységet indításként, ezzel próbálok kontrasztot teremteni a klasszikusoktól gyakran elvárt emelkedettséggel. A diákok általában jókedvűen elmerülnek az ötletelésben és a rajzolásban, míg a tanár feladata, hogy oldja a légkört, és bátorítsa a résztvevőket az alkotásra. Szöveg a drámából: Szophoklész művének egy rövid részletét kínálja a tanár olvasásra a csoportnak. , Egy egészen rövid szöveget fogunk elolvasni. Nem ezzel kezdődik a dráma, de egy izgalmas ponton mondja ezt az egyik őr, aki a hullánk mellé lett kirendelve. Általában nem szokták az őröket fontos szereplőknek tartani, de szerintem izgalmas lenne pont velük foglalkozni a mai órán. Ez egy meglehetősen régi szöveg, nyugodtan szóljatok, ha bármi nem érthető belőle." Az őr Kreónnak szóló szövegét olvashatja a tanár, vagy olvashatják a diákok. ŐR Elmondok én mindent, ahogy történt. Kemény Szavadtól megrémítve mentem innen el, Mentünk a port a hulláról lesöpreni, S az oszló holttetem pőrén maradt megint. Majd szél iránt ültünk a szikla oldalán, Hogy átható bűzét ne hozza ránk a szél, S virrasztottunk s egymásra szórtuk szitkaink, Hogy mostan egyikünk se hagyja el magát. Soká tartott ez így, mindaddig; míg a nap Fényes korongja nem delelt fejünk felett S a hőség égetett. De akkor hirtelen +63 +
