Oldal 64 [64]
1. A TÖRTÉNET KÖZPONTI VAGY MELLÉKSZEREPLŐINEK VIZSGÁLATA
pont, amihez képest jól megfogalmazhatók a hatalomhoz való viszonyulások
típusai, sajátosságai. A rajzolt testet a későbbi tevékenységekben is használni
is lehet majd.
Rajzolás: A tanár elmondja, hogy a hulla több napja rohad Ihéba várfalain kívül.
, Hogy nézhet ki a test a nagy görög hőségben öt nap után?" A diákoknak nyújtja
a filceket, hogy a testen lévő páncélból kilátszó részeken jelöljék, mit tesz az idő
és a hőség az emberi testtel. Miközben a diákok rajzolnak, a tanár elmesélheti az
Antigoné háttértörténetét, mindazt, ami nélkül lehetetlen a darabot megérteni
(például: mi történt a korábbi uralkodóval, miért alakult ki testvérviszály, mi lett
ennek a következménye stb.). Mindezt természetesen a csoport előzetes isme¬
reteinek figyelembevételével teheti, bár még a történetet ismerőknek is hasznos
lehet az ismétlés. Akár a táblára is lehet írni a neveket és jelölni a viszonyokat.
A történet mesélését érdemes oda kifuttatni, hogy Kreón őröket rendelt a test
mellé, akik vigyáznak a hullára. Szándékosan kínálok kissé morbid tevékenységet
indításként, ezzel próbálok kontrasztot teremteni a klasszikusoktól gyakran el¬
várt emelkedettséggel. A diákok általában jókedvűen elmerülnek az ötletelésben
és a rajzolásban, míg a tanár feladata, hogy oldja a légkört, és bátorítsa a részt¬
vevőket az alkotásra.
Szöveg a drámából: Szophoklész művének egy rövid részletét kínálja a tanár ol¬
vasásra a csoportnak. , Egy egészen rövid szöveget fogunk elolvasni. Nem ezzel
kezdődik a dráma, de egy izgalmas ponton mondja ezt az egyik őr, aki a hul¬
lánk mellé lett kirendelve. Általában nem szokták az őröket fontos szereplőknek
tartani, de szerintem izgalmas lenne pont velük foglalkozni a mai órán. Ez egy
meglehetősen régi szöveg, nyugodtan szóljatok, ha bármi nem érthető belőle."
Az őr Kreónnak szóló szövegét olvashatja a tanár, vagy olvashatják a diákok.
ŐR Elmondok én mindent, ahogy történt. Kemény
Szavadtól megrémítve mentem innen el,
Mentünk a port a hulláról lesöpreni,
S az oszló holttetem pőrén maradt megint.
Majd szél iránt ültünk a szikla oldalán,
Hogy átható bűzét ne hozza ránk a szél,
S virrasztottunk s egymásra szórtuk szitkaink,
Hogy mostan egyikünk se hagyja el magát.
Soká tartott ez így, mindaddig; míg a nap
Fényes korongja nem delelt fejünk felett
S a hőség égetett. De akkor hirtelen
+63 +