Oldal 56 [56]
OCR
KERET A keret egyik része az eseménnyel kapcsolatos központi feladat, annak meghatározása, hogy mi a dolgunk vele. Például lehet az a feladatunk, hogy a Jancsi és Juliskából készítsünk festményt az iskola folyosójára. Ha ezzel a feladattal a fejünkben olvassuk vagy hallgatjuk a mesét, akkor könnyen lehet, hogy egész más elemeire figyelünk a történetnek, mint amúgy. Az viszont egészen biztos, hogy másképp kapcsolódunk a történethez. Természetesen ez a központi feladat lehet valós is — ebből alakult ki Heathcote megbízatás modellje"? -, vagy lehet fiktív: úgy csinálunk, mintha egy hatalmas festményt készítenénk az iskola folyosójára. A két változatnak különböző pedagógiai eredményei lehetnek, más típusú tanulást tesznek lehetővé. A valós feladatnak nagyobb a tétje, és a vele járó felelősség is nagyobb. Sok mindent tanulhatunk belőle közösségről, tartalomról, sőt még a bürokrácia útvesztőiről is, az eredménynek pedig nagyobb hatása lesz, több visszajelzést kapunk rá. Ha fiktív marad a feladat, és úgy csinálunk, mintha falfestményt készítenénk, akkor nagyobb rugalmasságunk és több játéklehetőségünk lesz. Természetesen a központi feladaton belül lehetnek kisebb, egyszerűbb feladatok is. Túl nagy falat lenne, és kevesebb tartalmi elmélyedést tenne lehetővé, ha rögtön a mese olvasása után a nagy festmény készítésébe vágna bele a csoport. Lehet előtte egyszerűen csak azt keresni a mesében, hogy melyik pillanatokat lehetne a leginkább képként elképzelni, vagy más mesékről készült ábrázolásokat nézni és elemezni, hogy a csoport rátaláljon a számára kedves irányra. A részfeladatok megválasztásánál a legfontosabb szempont, hogy a diákok számára érthető legyen, hogy az adott feladat miként járul hozzá a központi feladat megvalósulásához. O Neill arra hívja fel a figyelmet, hogy gyakran már egy erőteljes kérdés is kínálhatja a vizsgálódás keretét. Ha például azt járjuk körbe egy eset kapcsán, hogy ki a felelős a történtekért, "? akkor az nagyon határozott nézőpontot kínál a résztvevőknek, és akár magát a kérdést is részfeladatokra, drámás tevékenységekre lehet bontani. Gyakran a központi feladat meghatározza a formát, amiben a résztvevők a megértésüket kodifikálják, megtestesítik. A festmény készítésénél talán ez egyértelmű: a vizuális kultúra eszközeivel dolgozva fejezik ki a kiválasztott tartalmat a résztvevők. A felelős keresése egyféle kutatói, nyomozói pozícióra utal, amihez leginkább valamilyen írásos vagy szóbeli állásfoglalás, beszámoló kapcsolódik formai szempontból. 18 Bethlenfalvy Ádám: , Az a dolgom, hogy segítsem őket tanulni". Interjú Dorothy Heathcotetal/2. rész, Drámapedagógiai Magazin, XVII. szám, 2011/2, 14. 19 O’Neill: Drama Worlds, 143. © 55 ¢
