Page 45 [45]
A TANTERMI DRÁMA FŐ ÖSSZETEVŐI
számára megélhető kultúrát próbálunk teremteni feladatokon keresztül, ak¬
kor az igazi kihívás az adott kontextus megfelelő elemeinek a kiválasztása, és a
kontextusteremtés logikájának felépítése.
Mivel a munkaformák amúgy is hozzáférhetőek magyarul, ezért inkább az
elemzésre és a logikára összpontosítok a következőkben. Egy olyan drámaórát
fogok vizsgálni, amiről többen is írtak, és rendkívül hasznos tanulságokkal
szolgálhat a kontextusépítés és a szituációk működtetése kapcsán. Bolton saját
drámaóráját példaként kínálja, és maga is reszletesen elemzi,®* de O’Neill® és
Davis is hivatkozik rá írásaiban, sôt, Mike Fleming?” is beszél róla egy interjú¬
ban. Először röviden összefoglalom a drámaóra célját és struktúráját, hogy aztán
a részletes leírást megszakíthassam elemző egységekkel.
Egy példa: Bolton drámaórája
Bolton A salemi boszorkányokhoz, Arthur Miller színdarabjához készített előké¬
szítő drc-ámaóráját különböző helyzetekben, iskolában és tanárképzéseken, fiata¬
lokkal és felnőttekkel egyaránt kipróbálta. Az órának bizonyára több változata
létezett. Most azt mutatom be, amit Bolton az utolsó, összefoglaló könyvében
jelentetett meg."
Miller a 17. században, Salem városában zajló boszorkányperek dokumentu¬
mait felhasználva írta meg darabját az 1950-es évek Amerikájában, a McCarthy
féle kommunista-tild6zés koraban.® A The Crucible-b6l nagy sztárok közremű¬
ködésével készülő film apropóján írt visszaemlékezésében Miller a két korszakot
átható félelmet jelölte meg kapcsolódási pontként."
A salemi boszorkányok sok helyen középiskolai kötelező olvasmány. Bolton
szerint a 17. századi puritán közösség működése és értékrendje annyira távol áll
a mai tizenévesektől, hogy nehezen találnak kapcsolatot a saját életük és a darab
világa között. Egyszerűen őrültnek tartják a boszorkányokat égető embereket,
és nem éreznek motivációt, hogy elmélyedjenek a darabban, annak különböző
rétegeiben. , Azért akartam egy drámaórát kínálni a dráma olvasása előtt, hogy
felcsigázzam a kíváncsiságukat, és hogy ismerősebb legyen számukra a darab
84 Bolton: Acting in Classroom Drama, 222-227.
85 O’Neill: Drama Worlds, 33-35.
8° Davis: Imagining the Real, 29.
§7 Bethlenfalvy: Living Through Extremes, 259-262.
88 A tovabbiakban csak akkor jelzem a forräst a drämaöra bemutatäsänäl, amikor nem Bolton
leiräsät hasznälom. Bolton: Acting in Classroom Drama, 222-227.
® Arthur Miller: Why I Wrote “The Crucible”, The New Yorker, 1996. oktdber 21-28., https://www.
newyorker.com/magazine/1996/10/21/why-i-wrote-the-crucible (Letöltes: 2020. augusztus 1.)
°° Uo.
+44 »