Oldal 33 [33]
OCR
A TANTERMI DRÁMA FŐ ÖSSZETEVŐI fikciót teremt, amiben működnek a valóság törvényszerűségei — a gravitáció, a fa keménysége stb. -—, de mégis a gyerek kontrollálhatja azt — és ezért biztonságos. Amellett, hogy nagy szabadságot ad a gyerekjátéknak a mintha, biztonságossá is teszi, hiszen a valósággal ellentétben bármikor megszakítható, esetleg újra egyeztethető, átalakítható. A színházban is jelen van a mintha. Itt látszólag a színészek a cselekvő létrehozói a mintha-világnak, de igazából a nézők aktív részvétele nélkül nem jönne létre a színpadi fikció. Ha a néző nem csinálna úgy - legalább az előadás ideje alatt —, mintha Vecsei H. Miklós A Pál utcai fiúk Nemecsek Ernője lenne, akkor hiába igyekezne a színész a színpadon. Coleridge szavaival élve a hitetlenség időleges és akaratlagos felfüggesztésére? van szükség ahhoz, hogy létrejöhessen mind a színpad, mind a gyerekjáték fiktív világa. A dráma a színház és a gyerekjáték elemeiből építkezik egyszerre. Mindkettőben központi szerepet játszik a képzelet. Egy könyv olvasásánál egyértelmű, hogy az olvasó fejében, képzeletében teremtődik meg a történet. A színházban, ehhez hasonlóan, valójában nem a színpadon születik meg a csoda, ahogy mondani szokták, hanem a néző képzeletében. Egyik esetben sem akarnám a műalkotás, a regény, vagy az előadás érdemeit vitatni: éppen attól lesznek nagyszerű művek, hogy beindítják a képzeletet, és a befogadót is aktív alkotóvá teszik. Hiszen a regény olvasója és az előadás nézője a képzeletén keresztül kapcsolódik a fikcióhoz, azt összekapcsolja a saját történetével. Bizonyos fokig a maga történetévé teszi. A tantermi drámánál is éppen ez a cél. Itt a tanár feladata, hogy olyan helyzeteket hozzon létre a tantermében, amin keresztül a diákok a kínált narratívát birtokba tudják venni. Ahhoz viszont, hogy a tanár lehetővé tudja tenni a diákoknak a fiktív világ alakítását vagy az abban való alkotó elmélyedést, hasznos értelmeznie a valóság és a fikció viszonyát. A következő rész ehhez kínál struktúrát. Színterek Edward Bond brit drámaíró színtér fogalma elméleti rendszerben kapcsolja öszsze a valóság, a fikció és a képzelet viszonyát. Bond azt mondja, hogy annak érdekében, hogy a dráma életre keljen, négy különböző rétegnek az elemeit kell mozgásba hozni.? Ezeket A-tól D-ig cimkézte fel. Szerinte az el6adott drâmänak figyelembe kell venni azt a kort, azt a valóságot, ami a színházépületet körülveszi. Ezt nevezi ő A színtérnek. Ennek a kinti valóságnak tükröződnie kell a színpadon, 52, (...) willing suspension of disbelief for the moment.” Samuel Taylor Coleridge: Biographia Literaria, in James Engell — W. Jackson Bate (eds.): The Collected Works of Samuel Taylor Coleridge, Princeton, Princeton University Press, 1983, 159. 5 Edward Bond: The Hidden Plot, London, Methuen, 2000, 10. 30 e
