Page 26 [26]
OCR
JEL És JELENTÉS a párhuzam gyerekjáték és színház között. Hiszen a dc$ámában, ugyanúgy, mint a gyerekjáték , minthájában", a jelentés válik elsődlegessé. Ha a színházban egy sima müzlis tálat egy gyerek a képzeletbeli barátja etetésére használ, akkor a tál lassan elkezdi magát a barátot is jelenteni. Sőt, amikor az apa dühében összetöri ezt a tálat, akkor a darabot néző fiatalok érthető módon azt mondják, hogy az apa igazából a gyermeke képzeletét és szívét törte össze.? Térjünk vissza a kiindulóponthoz, amit nagyon egyértelműen és élesen fogalmaz meg Dorothy Heathcote a Jel és előjelben: A mindennapi életben és a színházban — ami nem más, mint a való élet viszonyainak színpadi megjelenítése — a jelölőknek ugyanazt a hálózatát használjuk az emberi kommunikációra. Folyamatosan jeleket adunk le másokkal együtt és mások számára, az ember minden egyes időpillanatban egyszerre leadója és értelmezője ezeknek a jeleknek, amelyek átszelik a teret. Nem tehetünk mást, ameddig csak létezik rajtunk kívül valaki: kénytelenek vagyunk jeleket adni és jeleket értelmezni. A cselekvések jellé válnak, amíg van akár csak egyvalaki, aki jelként értelmezi azokat.?? Heathcote erre a tézisre építve bontja ki írásában a színházi nevelés és a dramapedagógia négy fő komponensét. Sőt, talán azt sem túlzás állítani, hogy egész munkássága erre az állításra épül, és arra, hogy ezt a legkülönbözőbb módokon a gyakorlatba átültetve továbbfejlessze. A jeladás és -értelmezés fontossága miatt állíthatja Bolton, hogy tulajdonképpen Heathcote munkájának középpontjában mindig is az 6nszemlélédés [self-spectatorship] allt. Bolton szerint az önszemlélődést az hozza létre, amikor a drámaóra résztvevője , nézője saját alkotásának és önmaga szemlélője is egyben."" Vagyis látja magát, ahogy a jelrendszert használva alkot. Így nemcsak a jelek működése tudatosul, hanem az is, hogy ő maga is része a jelrendszernek. 52 Chris Cooper: The Performer in TIE, in Anthony Jackson - Chris Vine (eds.): Learning Through Theatre. The Changing Face of Theatre in Education, London, Routledge, 2013, 137. 33 Dorothy Heathcote: Jel és előjel, ford. Kucserka Zsófia, in Takács Gábor (szerk.): Jeladás és képzelet, Budapest, Káva Kulturális Műhely, 2020, 9. 34, (...) being an audience to one’s own creation and being an audience to oneself.” In Bolton: Acting in Classroom Drama, 266. 25 ¢
