Oldal 26 [26]
JEL És JELENTÉS
a párhuzam gyerekjáték és színház között. Hiszen a dc$ámában, ugyanúgy, mint
a gyerekjáték , minthájában", a jelentés válik elsődlegessé. Ha a színházban egy
sima müzlis tálat egy gyerek a képzeletbeli barátja etetésére használ, akkor a tál
lassan elkezdi magát a barátot is jelenteni. Sőt, amikor az apa dühében összetöri
ezt a tálat, akkor a darabot néző fiatalok érthető módon azt mondják, hogy az
apa igazából a gyermeke képzeletét és szívét törte össze.?
Térjünk vissza a kiindulóponthoz, amit nagyon egyértelműen és élesen fogal¬
maz meg Dorothy Heathcote a Jel és előjelben:
A mindennapi életben és a színházban — ami nem más, mint a való élet viszonyai¬
nak színpadi megjelenítése — a jelölőknek ugyanazt a hálózatát használjuk az emberi
kommunikációra. Folyamatosan jeleket adunk le másokkal együtt és mások számára,
az ember minden egyes időpillanatban egyszerre leadója és értelmezője ezeknek a je¬
leknek, amelyek átszelik a teret. Nem tehetünk mást, ameddig csak létezik rajtunk
kívül valaki: kénytelenek vagyunk jeleket adni és jeleket értelmezni. A cselekvések jellé
válnak, amíg van akár csak egyvalaki, aki jelként értelmezi azokat.??
Heathcote erre a tézisre építve bontja ki írásában a színházi nevelés és a drama¬
pedagógia négy fő komponensét. Sőt, talán azt sem túlzás állítani, hogy egész
munkássága erre az állításra épül, és arra, hogy ezt a legkülönbözőbb módokon
a gyakorlatba átültetve továbbfejlessze. A jeladás és -értelmezés fontossága miatt
állíthatja Bolton, hogy tulajdonképpen Heathcote munkájának középpontjában
mindig is az 6nszemlélédés [self-spectatorship] allt. Bolton szerint az önszem¬
lélődést az hozza létre, amikor a drámaóra résztvevője , nézője saját alkotásá¬
nak és önmaga szemlélője is egyben."" Vagyis látja magát, ahogy a jelrendszert
használva alkot. Így nemcsak a jelek működése tudatosul, hanem az is, hogy ő
maga is része a jelrendszernek.
52 Chris Cooper: The Performer in TIE, in Anthony Jackson - Chris Vine (eds.): Learning Through
Theatre. The Changing Face of Theatre in Education, London, Routledge, 2013, 137.
33 Dorothy Heathcote: Jel és előjel, ford. Kucserka Zsófia, in Takács Gábor (szerk.): Jeladás és
képzelet, Budapest, Káva Kulturális Műhely, 2020, 9.
34, (...) being an audience to one’s own creation and being an audience to oneself.” In Bolton: Acting
in Classroom Drama, 266.
25 ¢