Oldal 12 [12]
OCR
NARRATÍVA ÉS DRÁMA Mielőtt elmélyednénk a dráma elméletében és gyakorlatában, fontos tisztázni, hogy milyen értelemben használom a dráma kifejezést, és hogy miért éppen a történetek kapcsán írok a drámáról. Nem feltétlenül a két fogalom precíz, tudományos definiálása a célom, sokkal inkább a társadalmi és pedagógiai keretezésük tűnik hasznosnak. Melyek a történetek társadalmi és pedagógiai funkciói, és ehhez képest mi lehet az osztályteremben életre keltett dráma feladata ma Magyarországon? Ezt a két kérdést fogom tárgyalni ebben a fejezetben, és közben szándékaim szerint a fogalmak is tisztázódnak. Kezdésnek szeretnék egy személyes történetet megosztani. Egy hideg januári reggelen, nagyjából másfél évtizeddel ezelőtt, kétségbeesetten ültem egy Derbybe tartó vonaton, Angliában. Addigi szakmai életem legizgalmasabb eseményére készültem, a brit dramapedagogia ikonikus alakjaval, Dorothy Heathcote-tal egyeztettem le egy időpontot, hogy hosszú interjút készítsek vele amagyar Drámapedagógiai Magazin számára. Hozzá indultam Birminghamből, ahol azokban az években dolgoztam. Kétségbeesésem nem Heathcote szinte emberfeletti nagyságának szólt, a fiatalkor felhőtlen önbizalmához némi felkészültség is párosult esetemben, két könyvet is kiolvastam, kijegyzeteltem róla. Viszont késett a vonat. Átkoztam magam, amiért belementem, hogy az állomáson találkozzak Heathcote-tal. Ezt beszéltem meg vele, amikor a papíron folytatott levelezésünkben kapott instrukciók szerint előző este felhívtam a vonalas számán. A vonat ráadásul nem kicsit késett. A körülbelül 40 perces távon már több mint 50 perc késés gyűlt összes, és Derby közelében sem voltunk még. Hihetetlen. Felálltam, és fel-alá mászkáltam a tömött vonaton. Éreztem, hogy most csúszik ki kezeim közül életem egyik nagy lehetősége. Nem folytatom tovább a történetet. Ennyi is pont elég belőle ahhoz, hogy a dráma és a történetmesélés néhány jellegzetességére felhívjam a figyelmet. Egy olyan szituációt írtam le, aminek van mesélője. Valaki, aki egy hatärozott nézőpontból osztja meg a történést, és ezért az olvasó kapcsolódni tud «lle
