Seite 430 [430]
8. Démoni megszállottságban szenvedők
A démoni megszállottság gyógyítására alkalmazott ördögűzési eljárás az exorciz¬
musok legismertebb váltfaját jelenti. Liturgiája a középkorban számos változatban
élt egymás mellett." A kora újkorban — a római minta nyomán?" — egyrészt a
gyakorlat rögzülése, másrészt az , alternatív" eljárások felvirágzása egyaránt jel:
lemzé. Magyarországon a Pázmány ältal a Rituale Romanumböl sz6 szerint ätvett
szertartäsrend jelenti az egyetlen olyan ordöt, amely hazai kiadäsü szertartäs¬
könyvben egyáltalán helyet kapott (a). A magyarországi kiadású benedikciós¬
könyvek — európai mintáiktól eltérően" — a megszállottság gyógyítására való
nagy és ünnepélyes ördögűzési szertartásrendeket nem közöltek.
a) Nagy exorcizmus
De exorcizandis obsessis a daemonio
STR 1625, 263-292.
Sacerdos, seu quivis alius legitimus ecclesiae minister, vexatos a daemone exorci¬
taturus, ea qua par est pietate, prudentia ac vitae integritate praeditus esse debet:
qui non sua, sed divina fretus virtute, ab omni rerum humanarum cupiditate
alienus, tam pium opus ex charitate constanter et humiliter exequatur. Hunc
praeterea maturae aetatis esse decet; et non solum officio, sed etiam morum gra¬
vitate reverendum.
Ut igitur suo munere recte fungatur, cum alia multa sibi utilia documenta, quae
brevitatis gratia hoc loco praetermittuntur, ex probatis auctoribus et ex usu nos¬
se studeat; tum haec pauca magis necessaria diligenter observabit.
In primis, ne facile credat, aliquem a daemone obsessum esse, sed nota habeat ea
signa, quibus obsessus dignoscitur ab iis, qui vel atra sunt, vel morbo aliquo labo¬
rant. Signa autem obsidentis daemonis sunt: ignota lingua loqui pluribus verbis,
vel loquentem intelligere; distantia et occulta ptaefacere; vires supra aetatis seu
5 Általános exorcizmusok a keleti ritusbél: Goar 1647, 729-737. ,Orationes sive
exorcismi magni Basilii in obsessos daemonibus, et quamlibet infirmitatem”. Ördög¬
űző szövegek eltérő változatait közli: Franz 1909, II. 586—615. A szövegpárhuzamokra
vö. Martene 1736-1738, Il. 970-994; Franz 1904, 116—118; ARG 1590, 284—294.
ROM 1614, 198-219. A römai mintät a mainzi gyakorlat is ätvette: Reifenberg 1971¬
1972, Il. 649-653. Némiképp eltérő instrukciókat hoz a milánói: MED 1815, 369—373.
95 Például LT 1709, 391—503 (számos exorcizmust közöl).
394
429