Oldal 406 [406]
OCR
Az eskóros (nehézkóros, nyavalyatörős, epilepsziás) betegek gyógyítására?" szintén port áldottak meg (g). Teknősbéka máját" és kagylót" kellett kiszárítani, összetörni, majd a megáldás után a porból friss vízbe kellett három adagot tenni egy kis szentelt rutával egyetemben. Ezt a keveréket itatták a beteggel mindaddig, amíg jobban nem lett. Párhuzama magának az eljárásnak eddig nem ismert. A rítus egyik különlegessége, hogy a benedikciók mellett itt a szertartás tárgyának exorcizálása is szerepel, amely szöveg egyértelműen utal arra, hogy e betegséget ördögi beavatkozás (rontás) eredményének tekintették "" A Szent Liboriusról szóló két imádság szövege az egyik fontos magyarországi ferences benedikciós gyűjteménybenis helyetkapott, ahol ezeketcsupán orációként (és nem benedikcióként) ajánlják a kórság és ahúgykőbántalmak ellen (vö. b)" A pap a húgykő elleni áldás esetében is port áldott meg (h). Az ilyen bántak makra eszerint a szedermag"?" és az örvénygyökér (enula campana) " megszárított, megtört, majd egyházi szertartás keretében megáldott keveréke használt. A porból háromszor egy késhegynyit kellett petrezselyemről lecsöpögtetett vízhez keverni, majd reggel és délben bevenni. , Használ"— tette hozzá immár egészen receptszerű megfogalmazásban a liturgikus kézirat szerzője. Párhuzama eddig nem ismert. a) Általában a betegek megáldása Benedictio super infirmum AD 1774, 163-166. Intrando domum dicat: 384 A betegség történetére és gyógyító eljárásaira lásd Magyary-Kossa 1929—1940, III. 26—27. A különleges , gyógyszer" efféle esetekben történt alkalmazásáról több korabeli hazai adatunk van: , Contra caducum morbum... Az tekenős békának az májáját vegyed, aszald meg, terd meg, fejér borba add meginnya az kórságos embernek." (16. század közepe) Magyary-Kossa 1929-1940, III. 281; „Az tekenös bekanak mayat ueöd ki, es teörd megh, ad megh innia, mikor rea esik.” (17. szäzad eleje) MBM 1989, 87, 104. A , tekenőscsiga" (hideglelés elleni) gyógyászati felhasználására lásd MBM 1989, 64— 65. Egy 17. század eleji orvosi könyv vízicsigát ajánl kórság ellen: MBM 1989, 199. 387 À Les DL clé ces 385 386 tussal, amely elsősorban középkori forrásokon alapul: Bartsch 1967. 5 AD 1774, 106—107. 39 16. századi gyógyászati felhasználására lásd Melius 1979, 126—127. 90 Melius is említi, hogy az örvenygyöker „mustba vetve” „követ, fövent ront”: Melius 1979, 284-286. 405
