Oldal 404 [404]
6. Betegek, betegségek
Az egyházi benedikciós gyakorlat egyik legalapvetőbb funkcióját jelenti a bete¬
gek megáldása. Erre vonatkozóan a középkori Európából szabályos arzenállal ren¬
delkezünk." A kora újkori áldás-/átokgyakorlat átalakulásával az ilyen jellegű,
gyógyító célzatú eljárások (a megszállottságot orvosló nagy ördögűzés kivételével)
jobbára a , félhivatalos? praxist tükröző forrásokban érhetők tetten."
Az alábbiakban az Arca Domini általános betegáldását (a) követően olyan
szertartásokból és inádságokból adunk válogatást, amelyek egy-egy konkrét be¬
tegségtípushoz kapcsolódnak. Az említett ferences gyűjtemény — még az imádsá¬
gok és nem a benedikciók között — tartalmaz több olyan orációt, amelyek az adott
betegségek kapcsán meghatározott szentek közbenjárását kérik. Így kórság és
húgykő ellen Szent Liboriushoz (b), fogfájás ellen Szent Apollóniához imádkoz¬
tak (c). Hortai Szent Szalvátor imáját — láz ellen — papírra írták és a betegek nya¬
kába akasztották (d).
Fentebb már megemlékeztünk a 17. század végi pannonhalmi kéziratos szer¬
tartäskönyv medicinális vonatkozásairól. Nem véletlen, hogy példáink zöme eb¬
ből a forrásból származik. A gyertyák megáldása kapcsán már előkerült a nők szü¬
lési fájdalmainak enyhítése, és közöltük azt az eljárást, amely az asszonyok szülési
fájdalmai ellen egy speciális gyertya [III. 14. f.] benedikcióját írta elő. Az ordó zá¬
ró rubrikája ugyanerre a célra a szertartáskönyv egy másik ordójában leírt füstö¬
lőt is ajánlja. Ugyanitt egy, az asszonyok vérfolyására használatos gyógyító italt is
leír, amelyet Szent János (füvének) magjáról" vagy Szent Benedek keresztjéről""
kellett meginni friss forrásvíz formájában. Hasonlóképpen hasznos lehetett a
szentelt zsálya és ruta is, amit — szigorúan kis adagban?" — forralt borban vagy le¬
vesben vettek magukhoz.
A ,fráz" elleni áldás a gyermekeket támadó betegségek közül a görcsös, epi¬
lepsziás rángásokkal járó phrenesis" ellen igyekezett transzcendens segítséget
5 Összefoglalóan: Franz 1909, II. 399-513.
A mainzi egyházmegye vonatkozásában erre is utal: Reifenberg 1971-1972, II. 383—
388.
Vélhetően itt a hypericon nevű fűről (S. Johanneskraut) van szó, amelynek vérfolyást
megállító hatása több 16-17. századi forrásban megjelenik: Melius 1979, 277-278;
MBM 1989, 19. Az azonosításhoz vö. a Melius Herbáriumához kötött 17. század eleji re¬
ceptek utasitäsät: „Collige gemmas florum de hipericon, sive fuga demonum...” MBM
1989, 25.
A keresztről ivás (különösen lázat) gyógyító eljárásáról számos középkori adatot közöl:
Franz 1909, II. 468—484.
Az erre vonatkozó kitétel vélhetően a ruta meddőséget okozó hatásával magyarázható:
Melius 1979, 275.
9 A betegségről röviden lásd Magyary-Kossa 1929—1940), III. 26, 153.
403