Oldal 404 [404]
OCR
6. Betegek, betegségek Az egyházi benedikciós gyakorlat egyik legalapvetőbb funkcióját jelenti a betegek megáldása. Erre vonatkozóan a középkori Európából szabályos arzenállal rendelkezünk." A kora újkori áldás-/átokgyakorlat átalakulásával az ilyen jellegű, gyógyító célzatú eljárások (a megszállottságot orvosló nagy ördögűzés kivételével) jobbára a , félhivatalos? praxist tükröző forrásokban érhetők tetten." Az alábbiakban az Arca Domini általános betegáldását (a) követően olyan szertartásokból és inádságokból adunk válogatást, amelyek egy-egy konkrét betegségtípushoz kapcsolódnak. Az említett ferences gyűjtemény — még az imádságok és nem a benedikciók között — tartalmaz több olyan orációt, amelyek az adott betegségek kapcsán meghatározott szentek közbenjárását kérik. Így kórság és húgykő ellen Szent Liboriushoz (b), fogfájás ellen Szent Apollóniához imádkoztak (c). Hortai Szent Szalvátor imáját — láz ellen — papírra írták és a betegek nyakába akasztották (d). Fentebb már megemlékeztünk a 17. század végi pannonhalmi kéziratos szertartäskönyv medicinális vonatkozásairól. Nem véletlen, hogy példáink zöme ebből a forrásból származik. A gyertyák megáldása kapcsán már előkerült a nők szülési fájdalmainak enyhítése, és közöltük azt az eljárást, amely az asszonyok szülési fájdalmai ellen egy speciális gyertya [III. 14. f.] benedikcióját írta elő. Az ordó záró rubrikája ugyanerre a célra a szertartáskönyv egy másik ordójában leírt füstölőt is ajánlja. Ugyanitt egy, az asszonyok vérfolyására használatos gyógyító italt is leír, amelyet Szent János (füvének) magjáról" vagy Szent Benedek keresztjéről"" kellett meginni friss forrásvíz formájában. Hasonlóképpen hasznos lehetett a szentelt zsálya és ruta is, amit — szigorúan kis adagban?" — forralt borban vagy levesben vettek magukhoz. A ,fráz" elleni áldás a gyermekeket támadó betegségek közül a görcsös, epilepsziás rángásokkal járó phrenesis" ellen igyekezett transzcendens segítséget 5 Összefoglalóan: Franz 1909, II. 399-513. A mainzi egyházmegye vonatkozásában erre is utal: Reifenberg 1971-1972, II. 383— 388. Vélhetően itt a hypericon nevű fűről (S. Johanneskraut) van szó, amelynek vérfolyást megállító hatása több 16-17. századi forrásban megjelenik: Melius 1979, 277-278; MBM 1989, 19. Az azonosításhoz vö. a Melius Herbáriumához kötött 17. század eleji receptek utasitäsät: „Collige gemmas florum de hipericon, sive fuga demonum...” MBM 1989, 25. A keresztről ivás (különösen lázat) gyógyító eljárásáról számos középkori adatot közöl: Franz 1909, II. 468—484. Az erre vonatkozó kitétel vélhetően a ruta meddőséget okozó hatásával magyarázható: Melius 1979, 275. 9 A betegségről röviden lásd Magyary-Kossa 1929—1940), III. 26, 153. 403
