Page 392 [392]
OCR
4. Zarándokok A zarándokok megáldásának rítusa zarándoklattörténeti és vallási-néprajzi szempontból egyaránt marginális jelenségnek számít. Ennek megfelelően leginkább elszórt utalásokkal lehet találkozni a vonatkozó irodalomban, amelyek általában a középkori zarándokattribútumok (bot, tarisznya) megáldásának szertartásáról emlékeznek meg." Megfigyelhető, hogy a kérdéskör említése elsősorban Szent Jakabhoz és a compostelai zarándoklatok tematikájához kapcsolódik." Valamivel részletesebb leírások állnak rendelkezésünkre — a középkor vonat kozásában — a zarándoklatokkal összefüggő áldások liturgiatörténeti kérdéseiről. A középkori egyházi benedikciós gyakorlatot áttekintő, hatalmas munkájában Adolph Franz önálló fejezetben tárgyalta a témakört." Az általa közölt áldásszövegek jobbára a zarándokok kellékeire (bot, táska, kereszt) irányulnak. Megállapítása szerint az első ilyen jellegű benedikciók a rr. században jelentek meg. Történetileg az 1614-ben kiadott Rituale Romanum jelenti azt a határpontot, amely nyomán - a korábban mintegy öt évszázadon át jellemző, változatos áldásszövegek helyett — egy új textus terjedt el és egységesült a nyugati liturgiában. Ez utóbbi benedikció immár nem valamilyen tárgyra, hanem magukra a zarándokokra vonatkozott? Franz összefoglaló munkája mellett a nyugat-európai liturgiatörténet több kiváló monográfusa érintette ezt az áldástípust. Az egy-egy egyházmegye vagy egyháztartomány szertartástörténetét áttekintő művek — a szentelmények között — általában kitérnek a benedictio peregrinorum ordójára is.” Magyarországon egyelőre hiányoznak az ilyen jellegű átfogó liturgiatörténeti munkák. Ezek hiányában a történeti kérdések iránt érdeklődő néprajzkutatóknak leginkább a korabeli forrásokhoz kell folyamodniuk. A középkori adatokkal kapcsolatban szerencsére legalább pontos eligazítással rendelkezünk a hajdani kiváló bencés liturgiatörténeti iskola nagyjainak jóvoltából. A kéziratos liturgikus kódexeinket regesztázó Radó Polikárp utalásainak nyomán összevadászhatók a 52 Sigal 1989, 55; Csukovits 2003, 106—107. A zarándokköpeny kitüntetett szerepéről értekezik újabban: Petneki 2007. "5 Plötz 1986; Bálint 1975, 203; Bálint-Barna 1994, 35; Barna 2001, 18. ™ Franz 1909, II. 271-289. © Franz 1909, II. 288-289. ®° Nehäny pelda: Reifenberg 1971-1972, 1. 544-553; II. 381-383; Dold 1923, 156-160. A kevésbé történeti, inkább az aktuálisan érvényes római rítus leírására vállalkozó liturgikák közül mindössze egynek a vonatkozó fejezetét idézzük: Probst 1857, 136— 138. 391
