Seite 392 [392]
4. Zarándokok
A zarándokok megáldásának rítusa zarándoklattörténeti és vallási-néprajzi szem¬
pontból egyaránt marginális jelenségnek számít. Ennek megfelelően leginkább
elszórt utalásokkal lehet találkozni a vonatkozó irodalomban, amelyek általában
a középkori zarándokattribútumok (bot, tarisznya) megáldásának szertartásáról
emlékeznek meg." Megfigyelhető, hogy a kérdéskör említése elsősorban Szent
Jakabhoz és a compostelai zarándoklatok tematikájához kapcsolódik."
Valamivel részletesebb leírások állnak rendelkezésünkre — a középkor vonat
kozásában — a zarándoklatokkal összefüggő áldások liturgiatörténeti kérdéseiről.
A középkori egyházi benedikciós gyakorlatot áttekintő, hatalmas munkájában
Adolph Franz önálló fejezetben tárgyalta a témakört." Az általa közölt áldásszö¬
vegek jobbára a zarándokok kellékeire (bot, táska, kereszt) irányulnak. Megálla¬
pítása szerint az első ilyen jellegű benedikciók a rr. században jelentek meg. Tör¬
ténetileg az 1614-ben kiadott Rituale Romanum jelenti azt a határpontot, amely
nyomán - a korábban mintegy öt évszázadon át jellemző, változatos áldásszöve¬
gek helyett — egy új textus terjedt el és egységesült a nyugati liturgiában. Ez utób¬
bi benedikció immár nem valamilyen tárgyra, hanem magukra a zarándokokra
vonatkozott?
Franz összefoglaló munkája mellett a nyugat-európai liturgiatörténet több ki¬
váló monográfusa érintette ezt az áldástípust. Az egy-egy egyházmegye vagy egy¬
háztartomány szertartástörténetét áttekintő művek — a szentelmények között —
általában kitérnek a benedictio peregrinorum ordójára is.”
Magyarországon egyelőre hiányoznak az ilyen jellegű átfogó liturgiatörténeti
munkák. Ezek hiányában a történeti kérdések iránt érdeklődő néprajzkutatók¬
nak leginkább a korabeli forrásokhoz kell folyamodniuk. A középkori adatokkal
kapcsolatban szerencsére legalább pontos eligazítással rendelkezünk a hajdani ki¬
váló bencés liturgiatörténeti iskola nagyjainak jóvoltából. A kéziratos liturgikus
kódexeinket regesztázó Radó Polikárp utalásainak nyomán összevadászhatók a
52 Sigal 1989, 55; Csukovits 2003, 106—107. A zarándokköpeny kitüntetett szerepéről ér¬
tekezik újabban: Petneki 2007.
"5 Plötz 1986; Bálint 1975, 203; Bálint-Barna 1994, 35; Barna 2001, 18.
™ Franz 1909, II. 271-289.
© Franz 1909, II. 288-289.
®° Nehäny pelda: Reifenberg 1971-1972, 1. 544-553; II. 381-383; Dold 1923, 156-160. A
kevésbé történeti, inkább az aktuálisan érvényes római rítus leírására vállalkozó
liturgikák közül mindössze egynek a vonatkozó fejezetét idézzük: Probst 1857, 136—
138.
391