OCR
A kora újkori állatáldások egyrészt a takarmány, másrészt az istállók megáldásával kapcsolódtak össze (a)? Utóbbi benedikciókhoz a , félhivatalos" szertartáskönyvek kiegészítéseket csatoltak arra az esetre, ha a benne lévő állatok betegek lennének. A Fasciculus triplex vonatkozó orációja az ördögi hatalmat (diabolica potestas) teszi felelőssé az állatok betegségéért (b). A pannonhalmi kéziratos gyűjteményben szereplő áldás a pestis által veszélyeztetett és a már megbetegedett állatokra egyaránt vonatkozik (c)? Az itt szereplő rövid, néhány soros szöveg specialitását a Szent Benedek közbenjárására történő hivatkozás jelenti. E hivatkozás konkretizálása nélkül, ám ugyanezen szöveggel számos párhuzamot idézhetünk, különösen a hazai és közép-európai , félhivatalos" gyakorlatból"! Kisebb-nagyobb eltérésekkel ugyan, de a távolabbi hivatalos gyakorlatból is axaadnak analógiák." a) Általában [läsd: II. 5.] b) Betegségben Benedictio stabuli et pecorum FT 1739, 91-95. [Az istálló megáldását lásd a II. 5. a. fejezetben] Quod si animalia sint infecta, et sola benedicantur. V. Adjutorium nostrum in nomine domini. R. Qui fecit coelum et terram. V. Domine exaudi orationem meam. R. Et clamor meus ad te veniat. V. Dominus vobiscum. R. Et cum spiritu tuo. 2 Általános állatáldás a mainzi ritusban: Reifenberg 1971-1972, II. 484-485. "5 Általában a témához vö. Franz 1909, II. 124-140. 94 AD 1774, 196. , Benedictio animalium tempore pestis" (megegyező szöveggel, Benedek neve helyett: N.); MB 1685, 258. , Benedictio animalium in peste" (megegyező szöveggel); FRA 1685, 235 (megegyező szöveggel); Nucleus 1706, 89-90 (megegyező szöveggel). °° 1 1523, 242-243; VIEN 1889, II. 58-59. „Benedictio animalium peste vel alio morbo laborantium” (härom orációval, amelyek közül a középső egyezik meg); POL 1743, 100 (a végén kissé eltérő orációval); Franz 1904, 141, 188-189. ,,Pro peste animalium” (12. szäzadi rituäle, elsö oräciöjäval egyezik); Reifenberg 1971-1972, II. 485-486 (pärhuzamok a mainzi ritusban); VIEN 1730, 292-294. 363