Oldal 363 [363]
OCR
IV. Állatok 1. Állatok általában és betegségben A középkori egyházi benedikciók alapvető agrárkarakteréhez hozzátartozott, hogy a növénytermesztés mellett az állattenyésztés sikerét is igyekeztek pozitívan befolyásolni. Ezen a téren a keresztény gyakorlat szintén ókori előzményekre épül hetett. Az állatok egészségére és termékenységére irányuló áldások mind a keleti, mind a nyugati egyházban korán feltűntek." Ilyen célzatú votívmisék és önálló benedikciók egyaránt előfordulnak már a 10. század előtti liturgikus forrásokban. A legfontosabb gyógyászati eszköznek ezen a téren a szenteltvíz és a szentelt só számított, amit a , benedictio major salis et aguae" keretében szenteltek meg. Ezek medicinális szerepük mellett — a rítusokban jól körvonalazható módon — határozott apotropeikus karakterrel is rendelkeztek." Az állatok védelmét nagyon gyakran bizonyos szentekhez (pl. Balázs, Antal, István, Vendel, Lénárd stb.) kapcsok ták. Az általános szentelmények (víz, só, kenyér, füvek, istálló megfüstölése házszenteléskor, virágvasárnapi barka kihelyezése stb.) és az egyház által tiltott , babonás" cselekmények (mint pl. a szentostya takarmányba keverése) mellett a konkrétan állatokra irányuló áldások közül a kora középkorban a méhek megál dását szokás kiemelni." A beteg lovak gyógyítására irányuló szövegek egyházi és világi (pl. német nyelvű) változatai már a 10. században nagyfokú hasonlóságot mutatnak elsősorban a Krisztus életéből vett epikus történetek idézése révén. A 9. századtól maradtak fent disznókra vonatkozó, gyógyító célú — szakrális és profán elemeket egyaránt magukba olvasztó — áldásszövegek is." Funkciójuk szerint ezektől elkülöníthetők azok az áldások, amelyek az állatok védelmét a rájuk leselkedő egyéb veszélyek ellen (pl. ragadozók támadásai, lopás) kérik." Mindezekre jellemző azonban, hogy ritkán jelentek meg a rituálékban, ahol ezeket a funkciókat a fent említett , benedictio major salis et aguae" foglalta magába. 9 Franz 1909, II. 124-140. 8 Franz 1909, IL 127-130. ” Gérog és latin éldésszôvegeket idéz: Franz 1909, II. 135-136. 2° Franz 1909, II. 137-138. 1° Franz 1909, IL. 139. 362
