Oldal 344 [344]
OCR
21. Vessző A vessző Európában a kevéssé ismert, marginális szentelmények közé tartozik. A középkori egyházi benedikciók széles tárházát felvonultató Franz nem is említi." Hivatalos szinten a kora újkori forrásokban sincs nyoma. A , félhivatalos" benedikciós gyakorlatot közvetítő gyűjtemények némelyikében , vesszők vagy korbácsok megáldása" címen szerepel egy szertartásrend, amelynek exorcizmusában és orációjában az ördög kiűzésének attribútuma dominál." Az ördögűzés vagy a bűnbánat fenyítőeszközének számító tárgyak egyházi megáldása az említett célok hatékonyabb elérését szolgálta. Ettől gyökeresen eltérő funkciójú vesszőáldást jelent az aprószentek napjához (december 28.) kötődő eljárás, amelynek hazai késő középkori és 16. századi adatait Radó Polikárp fedezte fel az 1940-es években." Az általa közölt adatok zajos visszhangra leltek a magyarországi néprajzi szokáskutatásban, hiszen az aprószentekelésnek nevezett népszokás előzményeire vonatkozóan nagyon korai és ritka beszédes ismereteket nyújtottak." A pedagógiatörténeti szakirodalomban felmerült az a kevésbé elfogadható hipotézis is, hogy itt nem a későbbi népszokás eszközének korabeli egyházi megáldásáról, hanem az iskolában, nevelési céllal használatos vesszők megáldásáról van szó." Az aprószentek napi vesszőáldás alább közölt szertartása (a) a Telegdi Miklós nevéhez köthető Agendarius 1596. évi kiadásának egyik példányába került bejegyzésre valamikor a 16. század végén, 17. század elején. A példány a jeles könyvgyűjtő, Ráth György könyvtárából került az Akadémiai Könyvtárba."" Maga Räth a hazai nyomtatott szertartäskönyvek főbb tartalmi kérdéseit vizsgáló 19. század végi dolgozatában már felhívta a figyelmet a bejegyzés különlegessegere, sőt az áldás és az újkori , népszokás" genetikus kapcsolatát is valószínűsítette." Ez a felfedezés tehát valójában az ő érdeme. A kézirat azt mutatja, hogy a benedikciótípus a 17. századot még megérte. Kiszorításában vélhetően a Rituale Strigoniense megjelenése is szerepet játszott. A 18. században azonban már sem nálunk, sem külföldön nincs nyoma. , Félhivatalos" szertartáskönyveink összeállítói sem tartották fontosnak a rítus felvételét. Mivel korábbi hazai előfordulásainak sem si"Franz 1909. "5 MB 1685, 161-162; LT 1709, 348-350. 7 Radó 1943. 75 Vö. Dömötör 1964. 16 Mészáros 1981, 155—156. Másfél évtizeddel később ugyanez a szerző már , népszokásként" interpretálja az aprószentek napi vesszőáldás 16. századi evangélikus adatait: Mészáros 1995. 1 MTA Könyvtára, Ráth 61. “Rath 1891, 174. 343
