Page 317 [317]
18. Vallásos amulettek
Alább -— egy csokorba gyűjtve — a funkciójuk szempontjából amulettszerű tárgyak
benedikcióit közöljük. Válogatásunk nem a teljesség igényével lép fel az efféle esz¬
közök széles kora újkori tárházának reprezentálása céljából. Nem közöljük például
a kizárólag a pápa által rendszerint fehérvasárnap vigíliáján, a húsvéti gyertya
maradványaiból megáldott Agnus Dei viaszmedálok ordóját, amely mind a közép¬
korban, mind a kora újkorban (főként a fentebb már említett missziós munkában)
nagy népszerűségnek örvendett." Ennek megszentelése ugyanis — érthető módon
— nem szerepel a magyarországi hivatalos és , félhivatalos" szertartáskönyvekben.
A jezsuita ihletésű Fasciculus triblex egy leíró fejezetet azért szentel az általuk elő¬
szeretettel használt tárgy hatásának és alkalmazásának bemutatására."
A rózsafüzérek bencés benedikciója (a) a korabeli klerikus és laikus vallásgya¬
korlat egyik fontos kellékének megáldását foglalja magába. Az ordó a bevezető
responzórium mellett gyakorlatilag egy könyörgésből és egy rövid áldáskérő for¬
mulából áll, amelyhez végül az áldás materiális kifejeződéseként a rózsafüzér(ek)
szenteltvízzel történő meghintése csatlakozik. Feltűnő, hogy a könyörgés szövege
a benedikció középpontjában álló tárgyról korántsem mint imaszámláló eszköz¬
ről emlékezik meg, hanem sokkal inkább annak apotropeikus jellegű, védelmi
funkcióját emeli ki. A pap arra kéri a Mindenhatót, hogy mindenki, aki e rózsa¬
füzérek valamelyikét magával hordja vagy a házában tartja, szabaduljon meg a
látható és láthatatlan ellenségektől. Ez a megfogalmazás egyértelműen a tárgy
amulettszerű használatára utal. Az ordó több szoros párhuzammal rendelkezik. A
Fasciculus triplex minimális eltéréssel követi a vizsgált bencés szertartáskönyv
szövegét, ám a rítus elvégzését már október elsejéhez kapcsolja." Ugyanezt a szö¬
vegváltozatot tartalmazza több közép-európai szertartáskönyv is." Eltér viszont
ettől a ferences ihletésű ordó (d).""? A megújított római rituálé függelékében a ró¬
*® Az Agnus Deire vö. Franz 1909, I. 553-575; Probst 1857, 272-274; Bälint 1944, 109¬
110; Brückner 1993.
“FT 1739, 124-125.
47 ET 1739, 75-76. „De benedictione sanctissimi rosarii dominica I. octobris” (a könyör¬
gés szövegének kisebb eltérésével a szertartás ugyanaz). A benedikciöskönyv összeälli¬
tója történeti bevezetésében III. Károly magyar király törökök felett 1716-ban aratott
győzelmének szerepéről és XI. Kelemen pápa ezzel összefüggő rendelkezéséről emléke¬
zik meg a szertartás kialakulásával kapcsolatban.
MB 1685, 123-125. „Ordo benedicendi coronas, psalteria et rosaria archifraternitatis
B. M. V.” (ugyanazon kisebb eltérésekkel, mint FT 1739); OLM 1694, III. 17 (MB 1685
szövegével egyezik); POL 1743, 95—96 (teljesen megegyező szöveggel).
AD 1774, 170. ,,Benedictio rosarii, vel numismatis cum indulgentiis, quando annecti
possunt ex concessione summi pontificis”. Toväbbi pärhuzamok: LT 1709, 114-115;
MBP 1845, 133-134.
248
249
316