Oldal 317 [317]
OCR
18. Vallásos amulettek Alább -— egy csokorba gyűjtve — a funkciójuk szempontjából amulettszerű tárgyak benedikcióit közöljük. Válogatásunk nem a teljesség igényével lép fel az efféle eszközök széles kora újkori tárházának reprezentálása céljából. Nem közöljük például a kizárólag a pápa által rendszerint fehérvasárnap vigíliáján, a húsvéti gyertya maradványaiból megáldott Agnus Dei viaszmedálok ordóját, amely mind a középkorban, mind a kora újkorban (főként a fentebb már említett missziós munkában) nagy népszerűségnek örvendett." Ennek megszentelése ugyanis — érthető módon — nem szerepel a magyarországi hivatalos és , félhivatalos" szertartáskönyvekben. A jezsuita ihletésű Fasciculus triblex egy leíró fejezetet azért szentel az általuk előszeretettel használt tárgy hatásának és alkalmazásának bemutatására." A rózsafüzérek bencés benedikciója (a) a korabeli klerikus és laikus vallásgyakorlat egyik fontos kellékének megáldását foglalja magába. Az ordó a bevezető responzórium mellett gyakorlatilag egy könyörgésből és egy rövid áldáskérő formulából áll, amelyhez végül az áldás materiális kifejeződéseként a rózsafüzér(ek) szenteltvízzel történő meghintése csatlakozik. Feltűnő, hogy a könyörgés szövege a benedikció középpontjában álló tárgyról korántsem mint imaszámláló eszközről emlékezik meg, hanem sokkal inkább annak apotropeikus jellegű, védelmi funkcióját emeli ki. A pap arra kéri a Mindenhatót, hogy mindenki, aki e rózsafüzérek valamelyikét magával hordja vagy a házában tartja, szabaduljon meg a látható és láthatatlan ellenségektől. Ez a megfogalmazás egyértelműen a tárgy amulettszerű használatára utal. Az ordó több szoros párhuzammal rendelkezik. A Fasciculus triplex minimális eltéréssel követi a vizsgált bencés szertartáskönyv szövegét, ám a rítus elvégzését már október elsejéhez kapcsolja." Ugyanezt a szövegváltozatot tartalmazza több közép-európai szertartáskönyv is." Eltér viszont ettől a ferences ihletésű ordó (d).""? A megújított római rituálé függelékében a ró*® Az Agnus Deire vö. Franz 1909, I. 553-575; Probst 1857, 272-274; Bälint 1944, 109110; Brückner 1993. “FT 1739, 124-125. 47 ET 1739, 75-76. „De benedictione sanctissimi rosarii dominica I. octobris” (a könyörgés szövegének kisebb eltérésével a szertartás ugyanaz). A benedikciöskönyv összeällitója történeti bevezetésében III. Károly magyar király törökök felett 1716-ban aratott győzelmének szerepéről és XI. Kelemen pápa ezzel összefüggő rendelkezéséről emlékezik meg a szertartás kialakulásával kapcsolatban. MB 1685, 123-125. „Ordo benedicendi coronas, psalteria et rosaria archifraternitatis B. M. V.” (ugyanazon kisebb eltérésekkel, mint FT 1739); OLM 1694, III. 17 (MB 1685 szövegével egyezik); POL 1743, 95—96 (teljesen megegyező szöveggel). AD 1774, 170. ,,Benedictio rosarii, vel numismatis cum indulgentiis, quando annecti possunt ex concessione summi pontificis”. Toväbbi pärhuzamok: LT 1709, 114-115; MBP 1845, 133-134. 248 249 316
