Oldal 298 [298]
OCR
Még általánosabb címmel valamivel rövidebb orációt hoz az Arca domini gyűjtemenye (c).” A meghatározatlan idejű (és célzatú) gyertyaáldásokon kívül — főként a kora újkorban — több olyan speciális eljárást alakítottak ki, amelyek egy-egy szent közbenjárására alapozták a szentelmény benedikcióját. A manapság ebből a szempontból bizonyára legismertebb Szent Balázs-napi szentelt gyertya viszonylag kései keletkezésű." A középkori rituálékban nincs nyoma, valószínűleg csak a 16. századtól terjedt el." Alternatív forrásunk megjelenése idején Európában már több hivatalos szertartäskönyvben is helyet kapott.””* Az Arca Domini lapjairöl közölt szertartás oräciöja gyakorlatilag a Baläzs-napi almaäldäs imädsägänak , gyertyára alakított" változatát jelenti (d).””° A baläzsäldäs azok köze a szentelmenyek közé tartozik, amelyek a mai napig változatlan formában és népszerűséggel fennmaradtak a katolikus pasztorációs gyakorlatban. A kora újkorban emellett más speciális gyertyaáldási rítusokat is kialakítottak, amelyek közül például a Szent János és Pál vértanúk tiszteletére megáldott , vihargyertyák" a 20. század második felében már csak szórványosan kerültek elő. Utóbbi szentelményről a forrásokról szóló fejezetben bővebben értekeztünk, itt most az egyik kéziratos szertartásleírást közöljük (e). A pannonhalmi kézirat gyógyászati benedikciói között szereplő szertartás egy különleges gyertya megáldását takarja, amelyet viaszból, zsályából, rutából, izsópból, tömjénből és mirhából állítottak össze (f). Célja a szülési fájdalmak enyhítése volt. Párhuzamai között csak az általános áldásokat említhetjük," a szöveg és a füstölésre szánt gyertya konkrét analógiájának nyomát nem találtuk meg. Hasonlóképpen viszonylag kevés analógiával rendelkezik a haldoklók gyertyájának megäldäsa, amely — meglepő módon — nálunk a hivatalos kalocsai szertartäskönyvben is szerepel (g). “1 AD 1774, 199. „Benedictio candelae”. 2 A Baläzs-napi gyertyaäldäshoz vö. Probst 1857, 148-149; Reifenberg 1971-1972, Il. 452-456; VIEN 1889, 14-15. Franz 1909, I. 458-459. Legkoräbbi hazai k&ziratos szertartäsleiräsa egy 1513. évi misszäleban talälhats: Radö 1944, 45-47. “PAS 1751, 152-153. 25 A baläzsäldäshoz vö. Bälint 1977, I. 200-202. ”° A szülö nök megäldäsa, teljesen elterö szöveggel: MBP 1845, 180-182; VIEN 1889, II. 36-38; LT 1709, 163-166. Ältaläban a szülö nök megäldäsäröl: Franz 1909, II. 186— 208. A ritus a Pray-ködexben is szerepel: Zalän 1927. 223 297
