Még általánosabb címmel valamivel rövidebb orációt hoz az Arca domini gyűjte¬
menye (c).”
A meghatározatlan idejű (és célzatú) gyertyaáldásokon kívül — főként a kora
újkorban — több olyan speciális eljárást alakítottak ki, amelyek egy-egy szent köz¬
benjárására alapozták a szentelmény benedikcióját. A manapság ebből a szem¬
pontból bizonyára legismertebb Szent Balázs-napi szentelt gyertya viszonylag ké¬
sei keletkezésű." A középkori rituálékban nincs nyoma, valószínűleg csak a 16.
századtól terjedt el." Alternatív forrásunk megjelenése idején Európában már
több hivatalos szertartäskönyvben is helyet kapott.””* Az Arca Domini lapjairöl
közölt szertartás oräciöja gyakorlatilag a Baläzs-napi almaäldäs imädsägänak
, gyertyára alakított" változatát jelenti (d).””° A baläzsäldäs azok köze a szentelme¬
nyek közé tartozik, amelyek a mai napig változatlan formában és népszerűséggel
fennmaradtak a katolikus pasztorációs gyakorlatban. A kora újkorban emellett
más speciális gyertyaáldási rítusokat is kialakítottak, amelyek közül például a
Szent János és Pál vértanúk tiszteletére megáldott , vihargyertyák" a 20. század
második felében már csak szórványosan kerültek elő. Utóbbi szentelményről a
forrásokról szóló fejezetben bővebben értekeztünk, itt most az egyik kéziratos
szertartásleírást közöljük (e).
A pannonhalmi kézirat gyógyászati benedikciói között szereplő szertartás egy
különleges gyertya megáldását takarja, amelyet viaszból, zsályából, rutából, izsóp¬
ból, tömjénből és mirhából állítottak össze (f). Célja a szülési fájdalmak enyhíté¬
se volt. Párhuzamai között csak az általános áldásokat említhetjük," a szöveg és
a füstölésre szánt gyertya konkrét analógiájának nyomát nem találtuk meg. Ha¬
sonlóképpen viszonylag kevés analógiával rendelkezik a haldoklók gyertyájának
megäldäsa, amely — meglepő módon — nálunk a hivatalos kalocsai szertartäs¬
könyvben is szerepel (g).
“1 AD 1774, 199. „Benedictio candelae”.
2 A Baläzs-napi gyertyaäldäshoz vö. Probst 1857, 148-149; Reifenberg 1971-1972, Il.
452-456; VIEN 1889, 14-15.
Franz 1909, I. 458-459. Legkoräbbi hazai k&ziratos szertartäsleiräsa egy 1513. évi
misszäleban talälhats: Radö 1944, 45-47.
“PAS 1751, 152-153.
25 A baläzsäldäshoz vö. Bälint 1977, I. 200-202.
”° A szülö nök megäldäsa, teljesen elterö szöveggel: MBP 1845, 180-182; VIEN 1889, II.
36-38; LT 1709, 163-166. Ältaläban a szülö nök megäldäsäröl: Franz 1909, II. 186—
208. A ritus a Pray-ködexben is szerepel: Zalän 1927.