A virágvasárnapi pálma-/barkaszentelés szertartásának legkorábbi liturgikus for¬
rásai a gallikán liturgikus területről, a 7—8. századból származnak. A 8-9. szäzadi
frank templomok és kolostorok körében a virágvasárnapi körmenet már elterjedt
rítusnak számított. Ennek keretében áldották meg az ágakat. A szertartás a 10.
századtól már a német területeken is gyökeret vert." Délen főként olaj- és pálma¬
ágak, Közép-Európában a fűzfaág termésbe borult ágait szentelték meg. A szentelt
barka a magyar nyelvterületen máig változatos célokra (leginkább orvosságként
és , égiháború" ellen) használt, közismert szentelmény."
Magyarországon a legrégibb szertartásleírást a Pray-kódex őrizte meg, amely¬
nek az egyes imádságok szövegét illetően megvannak ugyan az európai analógiái,
ám magának a hosszú ordónak a kialakítása sajátos változatot jelent." Alább a
késő középkori nyomtatott esztergomi szertartáskönyvek virágvasárnapi ordóját
tükröző 16. századi Ordo et ritus szertartásleírásának a — konkrétan barkaszente¬
lésre vonatokozó -— részletét adjuk közre (a). „Felhivatalos” benedikciöskönyveink
a szertartás liturgikus oldalát általában nem érintik. A Fasciculus triplex 6sszeal¬
lítója is csupán néhány szertartásmagyarázó bekezdést illesztett be a megfelelő fe¬
jezetébe, de magát a rítusszöveget nem közölte." A megszentelt ágak hatására vo¬
natkozó fejtegetéseket öt pontba rendezte. Ezek többsége teológiai magyarázatot
ad, ám az utolsó szakasz tanulságos a szentelmény mindennapi használatára vo¬
natkozóan. Eszerint ahova ezeket az ágakat beviszik, az ott lakókat védelmezze
meg az isteni áldás révén minden bajtól. Utóbbiak — a magyarázat szerint — első¬
sorban villámokat, mennydörgést és vihart jelentenek, másfelől az emberi egész¬
ségre támadó betegségdémonok mesterkedéseit takarják."
Ordo in die Ramispalmarum
Franz 1909, I. 470-507; Artner 1923, 135-141; Egy 12. századi ordöt közöl: Franz 1904,
35-41.
25 Összefoglalóan: Bálint 1973, 194—200.
4 Zalán 1927, 50-52. Egyéb középkori ordóink tartalmi összefoglalását adja: Galambos
1953/2004, 106—109.
15 FT 1739, 30-32. , De benedictione palmarum”.
26 Ut in quemcunque locum importati fuerint hi rami, habitatores benedictionem Dei
consequantur, et ab omni adversitate fugata, dextra Dei protegantur. Valent ergo
etiam contra fulmina, fulgura, et tempestates, et contra quaslibet caco-daemonis in
perniciem humanam machinationes” — FT 1739, 31.