Page 240 [240]
OCR
2. Kenyér A kenyér megáldásának szokása az oltáriszentség és a keleti egyházban népszerű ún. eulógia ősegyházi formái mellett más kenyérszentelési eljárásokban is — a kereszténység első századai óta — tetten érhető." Görög hatásra jelent meg már a 6. században nyugaton a vasár- és ünnepnapi szentmisén megszentelt és utána a híveknek szétosztott eulógia, szélesebb körű elterjedésére pedig a 9. századtól vannak adatok. A megáldott kenyérdarabokat a nem áldozó hívek körében osztották szét. Ebből a korszakból származik az az oráció, amely a későbbi római (és ennek nyomán az esztergomi) szertartáskönyv , Alia benedictio panis" című ordójában is szerepel (a)." A , Benedictio panis" rítus orációja valamivel későbbi, 14. századi eredetre vezethető vissza, és eredetileg ugyancsak a templomban a népnek szétosztandó kenyér megáldására vonatkozott." A nagycsütörtöki kenyéráldás 18. századi szertartásrendjében (c) — más imádságok és egy exorcizmus mellett — mind a két említett orációtípus helyet kapott. Az utolsó vacsorára emlékező ordónak 12. századi francia és német előképei vannak." Forrásunk itt közvetlen mintaként Martin von Cochem benedikcióskönyvét jelöli meg." A kenyérszentelési eljárás jellegzetesen a húsvéti ünnepekhez kötődött, ezek kontextusát ott tárgyaljuk. E kenyéráldásoktól eltérő típust jelentenek azok a szertartások, amikor bizonyos szentek tiszteletére szentelnek kenyeret abban bízva, hogy a megszólított patrónusok közbenjárására a megáldott tárgy gyógyító és egyéb csodás karaktert vesz magához." Ezek — az új kenyér és a gyógyító célzatú kenyér" megáldásával együtt — az eulógia rendszeres gyakorlatának visszaszorulásával párhuzamosan jelentek meg a középkori szertartáskönyvekben. Szent Balázs, Szent Erhard, Szent Gerhard, Szent Hubertus, Szent Miklós (de Tolentino) tiszteletére főként betegségek ellen használatos kenyeret szenteltek, bár az utóbbinál — amely kizárólag az ágostonos remeték körében volt használatos — a tűz elleni védelem is megjele110 A középkori vonatkozások összefoglalása: Franz 1909, I. 229—278; 12. századi ordót közöl: Franz 1904, 103. " Franz 1909, I. 248. A szertartás római előképe: ROM 1614, 150-151. "Mm — Benedictio in ecclesia panis populo distribuendi” — Franz 1909, I. 248. "3 Franz 1909, 1. 259-263. M Az általunk használt példányban a vizsgált ordó a következő oldalakon található: Cochem 1692, 145—147. Franz a szentek sírjánál és ereklyéi által megszentelődött kenyeret egyenesen ,,csodakenyérnek" (Wunderbrot) nevezi: Franz 1909, I. 264. A speciálisan megáldott kenyeret többek között a megrontottak gyógyítására használták: MB 1685, 202-204. „Exorcismus et benedictio panis comedendi ab eo, qui a diabolorum et maleficorum nequitia infestatur”. 115 116 239
