Seite 205 [205]
OCR
tus nevére és tetteire történő hivatkozással. Az ezután következő öt zsoltár" el éneklése közben a szertartást végző pap meghintette szenteltvízzel a ház négy sarkát. A zsoltárokat Kyrie és Miatyánk zárta le. A második egységben mindössze egy rövid oráció került az újabb öt zsoltár" (Kyrie és Miatyánk) elé. A harmadik szertartási egység ugyanígy nézett ki, újabb öt zsoltárral." Mindeközben a pap folyamatosan hintette szenteltvízzel a ház helyiségeit. Ezután — egy újabb orációt követően — Isten szolgája Szent Benedek öt keresztjét helyezte el (megáldására lásd a [[II. r8. j.] ordót) néhány szem szentelt tömjén társaságában a házban. (Négyet a sarkokba, egyet pedig a bejárati ajtó fölé tett, , mert gyakran szoktak ott varázslások és bájolások rejtőzni") Majd a ház közepére állt, és felolvasta Lukács evangéliumának Ig. fejezetét. Ezután Szent Mihály arkangyal közbenjárására megáldotta a tömjénezőbe helyezett tömjént, és megfüstölte a házat. Végül a ház ajtaját tömjénezte meg, majd a négy égtáj felé fordult. A szertartás lezárásaként, egy oráció után, a pap megáldotta a házat és a benne lakókat, majd — a bencés ordó sajátosságaként — Krisztus keresztjére és Szent Benedek érdemeire hivatkozva egy hármas szerkezetű áldással búcsúzott el. A szertartás párhuzamai között mindenekelőtt az Arca Domini részben jelentkező," valamint a Manuale benedictionum teljesen szöveghű analógiáiról kell megemlékeznünk." A térben távolabbi párhuzamok szintén nagyrészt a , félhivatalos" gyakorlathoz kötődnek," de több hivatalos szertartáskönyvben is megtaláljuk ezt az áldástípust." Az egyik ilyen a milánói szertartásrend," amely körül mény tovább erősíti azt az adatot, miszerint eredetileg a Borromei Szent Károly alatt megtartott IV. milánói zsinat újította fel a középkori ordót." Bár forrásunk nem jelzi, analógiák alapján sejthető, hogy az , első graduális zsoltárok" kifejezés alatt itt a Vulgata számozása szerinti 119., 120., 121., 122. és a 123. zsoltár értendő. Vélhetően a 124., 125., 126., 127. és 128. zsoltár. A 129., 130., 131., 132., 133. zsoltár. AD 1774, 181-189. , Benedictio domus" (részben megegyező szöveggel). MB 1685, 232—250 (teljesen megegyező címmel és szöveggel). FRA 1685, 112-136 (két szertartásrend, apróbb eltérésekkel MB 1685 ordójához képest); Nucleus 1706, 185—195 (lásd MB 1685); OSN 1653, 354—360 (FRA 1685. szövegével egyezik); LT 1709, 253-260. ™ ARG 1590, 280-283; PAS 1751, 149-152 (részben megegyez6 szdveggel); LS 1523, 233234; SAL 1575, 326-346 (salzburgi ritus); Reifenberg 1971-1972, II. 469-474 (a mainzi ritusröl); MBP 1845, 269-279. MED 1815, 338-345. „Benedictio domus a daemone vexatae, aut tempore pestis”. Erre a körülményre a keleti rítus hasonló szertartását ismertető gyűjtemény utal: Goar 1647, 716—718. oa oN a a a = = ù EF a a 4 CS & 204
