Page 178 [178]
OCR
A zivatar elküldésének kevéssé elterjedt, ám elemeit tekintve mégiscsak régi és univerzális rítusa jelenik meg a pannonhalmi kéziratos szertartáskönyvben (e). A szertartás a templomban az oltárnál a húsvéti gyertya meggyújtásával és általános imádságok elmondásával, majd egy oráció keretében Krisztus hatalmának segítségül hívásával kezdődött. A pap ezután fordult a felhők felé, keresztet vetett feléjük, és elmondott egy klasszikus, hármas szerkezetű, felszólító módban fogalmazott , parancsoló" imádságot. Ezután az evangélisták segítségül hívása, majd a pap által egyes szám első személyben megfogalmazott exorcizmus következett, amelyben — helyi jellegzetességként — a Szent Benedekre, Mártonra, Istvánra, Lászlóra és Imrére történő hivatkozás is helyet kapott. Ebben a szövegben Isten szolgája már a felhőket és viharokat támasztó tisztátalan lelkekhez, illetve azok ellen beszélt, miközben Krisztus életének eseményeire, valamint Mária és az említett szentek érdemeire hivatkozott. Az exorcizmus tartalmazta a viharfelhők erdős és lakatlan helyekre történő elküldését is, ahol nem árthatnak az embereknek, állatoknak, gyümölcsöknek, növényeknek és fáknak. A parancsoló szöveget a kereszt jelének felmutatása és a rá való erőteljes hivatkozás zárta. A szertartás végén a pap a négy égtáj felé hintette a szenteltvizet, majd a rítus a litánia eléneklésével fejeződött be. Noha jó néhány vihar elleni ordót ismerünk az európai liturgikus források anyagában, konkrétan e szertartásrend viszonylag kevés szó szerinti párhuzammal rendelkezik. Meglepő, hogy a kimondottan efféle ordókat tartalmazó, hazai kiadású benedikcióskönyv sem foglalja magába egy az egyben az itt tárgyalt szöveget." Tökéletes párhuzamként csupán az Arca Domini. . , valamint egy hivatalos lengyel szertartáskönyv ordója fogható fel." Bizonyos részletek, imádságok természetesen több európai szerkönyv szövegével átfedéseket mutatnak." “EB 1749, 10-13 (részleteiben egyezik). * AD 1774, 206-210. „Exorcismus contra imminentem tempestatem, tonitruum, fulminum, grandinum, ventorum” (megegyezö szöveggel, a litäniära csak utalässal); POL 1757, 161-165 (megegyező szöveggel). MB 1685, 104-114. „Exorcismus contra imminentem tempestatem fulgurum et grandinis, quem dicunt Gregorium XIII. ordinasse” (részleteiben megegyezik), 114— 119. „Alia conjuratio efficacissima contra ipsam imminentem tempestatem devote dicenda, ex quodam veteri opusculo exarata” (részleteiben megegyezik); FT 1739, 5664. „De benedictionibus et exorcismis tempestatum” (teljesen elterö szöveggel); FRA 1685, 339—348 (két vihar elleni szertartásrend, eltérő szöveggel), 396—408 (AD 1774. címével és szövegével egyezik, de utána még van 8 oldalnyi szöveg); NUCLEUS 1706, 155-171 (läsd FRA 1685, 396-408.); LT 1709, 365-377, THS 1580, 179’-180; FD 1697, 236-244. „Conjuratio contra grandines, seu tempestates a daemonibus excitatas” (részben megegyezik); LS 1523, 231-233; MBP 1845, 345-347. „Preces ad repellendam tempestatem duriora minantem”; MED 1815, 332-336. 4 177
